Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 4. szám · / · Móricz Zsigmond: Az Bétsi Susánna

Móricz Zsigmond: Az Bétsi Susánna
Színdarab egy felvonásban
3. Jelenet

(Voltak, Susanne, Anna Marie)

Susanne (fekete ruháján vörös törökpiros kendő a vállán. Előre jön és szertartásosan meghajol).

Anna Marie (hátrább félve közeledik, és kíváncsian meresztgeti a szemét a fiatal urakra. Utánozza a Susanne mozdulatait).

Dobó úrfi (ijedten, szemérmesen búvik hátra, s igen megütődve és kíváncsian lesi Anna Mariet).

Balassa (széles mozdulattal daliásan a palotás lépése formán fogja el a Susanne kezét s magához öleli a lányt. Egy szó nélkül, egyre közelebb vonja és szájon csókolja.

Anna Marie (lassan, alázatosan, huncutul közeledik Dobó úrfihoz, aki nagyon tetszik neki).

Dobó úrfi (ijedten húzódik hátra a lány előtt, s a kucsmájába temeti az arcát): Jaj!

Anna Marie: Jaj!

Dobó úrfi: Maga nem vértszopó vámpír?

Anna Marie: Én?... s maga nem harap?

Dobó úrfi: Én?... Szerbusz, no! (hevesen és ügyetlenül megcsókolja a lányt. Földhöz vágja a kucsmáját.) Hű, Bálint bátyám!

Susanne (Balassának helyet mutat): Lovag... (hízeleg neki, megérinti az állát felfelé fordított összetett két tenyérrel.) Mért oly komoly?... Kis édesdedecske... Mi búja lett (kiegyenesedik, affektált, de mégis belső gyöngédséggel).

Balassa (meg van döbbenve s meg van hatva, verset mond, most csinálja. Halkan, gondolkozva, nemesen):

Szerelem istenném,
Vénusnak ereje
Most megkörnyékezett.
Elmém nagy bánatban,
Szívem is új lángban
E szép szűz miatt veszett...
Kit elébb is láttam,
De reá nem gyultam,
Mert így, mint most nem tetszett!

Susanne (sóhajtva): Szűz...
Balassa (tovább mondja):

Fekete gyászában,
Mint sűrű árnyékban
Liliom, úgy fejérlik.
Szép piros orcája,
Fekete zománcba
Mint rubin úgy tündöklik.
S lejt öltözetiben,
Mint a sovány bőjtben
Mária képe, úgy fénylik.

Susanne (odanyújtja a kezét s megfordulnak tánclépésben egymás körül).

Anna Marie (ugyanúgy Dobó úrfival, de az mindjárt frissen ugrál s megpergeti a lányt, mintha csárdást járna vele).

Dobó úrfi: Tyhű, ide ne nizzik Bálint bátyám!

Susanne (mikor szétválnak): Hozz bort, Marie, s a citerásokat!

Anna Marie: Bort és citerást! (Táncolva megy az ajtó felé, s egy ujjal csalogatja Dobó úrfit.) Táncot, dalt és csókot! Még ilyen boldog soha nem voltam!

Dobó úrfi (egyre hátrált jobbra, egész az ajtóig, s folyvást tagadóan rázta a fejét, hogy nem megy vele. Most egyszerre elszánja magát, s egy rohanással utána a leánynak. A bal ajtóban megáll, s összeteszi a kezét. Balassa felé néz): Jaj, anyám, ha látnál! Ó, mely igen lelkemre kötte, hogy csak az bécsi késértő személekre ne vessem az tekéntetem. Ha egyet látok bennek, tapasszam kezeimet szemeimre, s mondjam el emez ördögűző imát: (Megáll, mintha el akarná mondani, de elnémul.)

Anna Marie: Na, mondd el hát.

Dobó úrfi: Tán bolond vagyok. Még hogy eltűnjetek!... (El a lánnyal.)