Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 24. szám · / · Balázs Béla: A fából faragott királyfi

Balázs Béla: A fából faragott királyfi
(Táncjáték egy felvonásban) [+]
Hatodik tánc (Kis balett)

Tehát diadal, pompa és fényesség van és a hódoló dolgok közepette ragyog a királyfi. Akkor egyszerre csak megjelenik a túlsó oldalon (a színpad jobb sarkában).

A királykisasszony (a fabábbal és ráncigálja, cibálja táncra. Táncolna is az istenadta ...)

Fabáb (de bizony már nagyon kificamodott. Koronája félrecsapva, mint a részeg ember kalapja, parókája nyakába csúszott és a szép bíborpalást félvállán alig fityeg már. Elromlott a fából faragott királyfi és ugyan furcsa táncot jár.)

A királykisasszony (kétségbeesetten biztatja siralmas párját. Dühös rá, öklözi, egyenesítgeti. Talán már utálja is. De hát ha már ezt választotta és nincs más. Hát amint így kínlódik vele, egyszercsak bejut a fenyőfák sorfalába, melynek végiben ott tündöklik az igazi királyfi! No, eláll a szeme, szája a királykisasszonynak. Úgy el is löki mindjárt a szerencsétlen fabábot, hogy mindene szétgurul. Rámosolyog a királyfira és kinyújtja feléje két kicsi kezét): Mégis ez a legszebb. Ez az enyém legyen! [*] (El is indul feléje kedveskedő, kacérkodó, magát kellető tánccal.)

A királyfi (amint észreveszi, a szívéhez kap. Hiába mégis, ő a királykisasszony. Hanem aztán szemrehányó, elutasító mozdulatot tesz: Most ugye kellenék? Korona, palást és haj kellenek neked. Menj a bábudhoz. Ott van. Ott fekszik. Menj. Nekem nem kellesz. Avval elfordul tőle és a színpad hátsó része felé megy.)

A tündér (kíséri. De nem bizalmasan, kézenfogva, mint idáig. Mikor a királyfi szívéhez kapott, ő visszahúzta a kezét és hátrább lépett és mintha jobban fátylaiba burkolózott volna.)

A királykisasszony (megijed): Jaj Istenem! Elmegy a szép királyfi? Haragszik? Utána futok. (És el is indul.)

 

[+] Színházakkal és mozikkal szemben kézirat. Megzenésítve bár vagy anélkül, minden előadási jog fenntartva. A szerző.

[*] * A királykisasszonyok ilyen egyszerűen gondolkodnak. A szerző.