Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 24. szám · / · Balázs Béla: A fából faragott királyfi

Balázs Béla: A fából faragott királyfi
(Táncjáték egy felvonásban) [+]
Negyedik tánc

A királyfi (azonban még egyszer visszanéz. Hogy is tudna anélkül elmenni. Kitárja a karjait: Nem, nem lehet lemondani róla, nem lehet elszakadni tőle! Visszafordul. Elindul megint az erdő felé. De megáll. Hiszen arra nem lehet. »Istenem, istenem, mit tegyek?« Látja a vár ablakán át a kis aranykoronát. »Ott van! Ha kihajolna és lenézne. Ha tudná, hogy itt vagyok. Hogy vétessem magam észre? Ugrik magasra, ágaskodik. Hiába! Hirtelen ötlete támad. Leveszi fejéről a koronát. Szeretettel forgatja, nézi: Büszkeségem, jelvényem, díszem. Te jelentsd, hogy itt vagyok. És felteszi a koronát a bot végibe, feláll a nagy kőre és magasan felnyújtja. Integet vele: Hé, királykisasszony!

A királykisasszony (felnéz. Észreveszi a koronát az ablak előtt, kíváncsian szemléli. De a munkáját sem hagyja félbe azért. Mikor jól megnézte, a kerék fölé hajol és közönyösen pörgeti az orsót. Csúfos fitymáló berregést mond a muzsika.)

A királyfi (visszahúzza a koronás botot. Izgatott lesz. Hallgatódzik. Meg van sértve: Micsoda? Hát nem elég neki a korona? Rá se hederít? Pedig nincs több ilyen korona hetedhétországon. Mindegy. Észre kell engem vennie. Ha a korona nem elég, mutatok neki többet. Erre a királyfi ledobja válláról szép bíborpalástját és leköti derekáról a kardot. Ebből vajon mi lesz? A szép egyenes kardot, egykettőre keresztbe köti a botra, olyan lesz, akár egy madárijesztő váza. Akkor rájahúzza bíborpalástját és a tetejébe tűzi az aranykoronát. Majdnem olyan ez már, mint az igazi királyfi. Ha kiállítaná a búzaföldbe, a mezei madarak el is hinnék. Na most, királykisasszony! Lásd meg, ki van itt! Magasra emeli koronás, palástos botját. Büszkén, diadalmasan. Minden dísze, királyi jelvénye ez a lobogó. Ő maga amolyan egyszerű, dísztelen szőke fiúként ágaskodik már csak alatta.)

A királykisasszony (észreveszi a királyi díszeket. Ez már valami. A kerék megáll, a fejecske érdeklődve fordul a furcsa zászló felé. De nincs tovább. Kis idő múlva megint lehallik keréknek forgása, orsónak pörgése. Csúfos, fitymáló berregést mond a muzsika.)

A királyfi (kétségbeesetten húzza vissza koronás madárijesztőjét. Mitévő legyen most? Törve, zúzva keservében! És ez az utálatos berregés: Lehetetlen, hogy nyugton maradjon a szépséges királykisasszony, ha tudja, hogy én vagyok itt lent. Nyilván a bábu rossz még. Tökéletlen. Nem hordja szépségemet, nem jelent engemet. kapja magát a királyfi és végső elszánással kinyitja a tarisznyáját és egy nagy ollót húz ki belőle. Ugyan mit akar? Hát - uram bocsá' - tőből lenyisszenti szép, hosszú aranyhaját! Aztán ráfésüli a parókát a botra, arra meg rányomja a koronát. De most már igazán szakasztott a királyfi! Messziről az édes szüléje is annak mondaná. [*] Na most! Mégegyszer felnyújtja a fabábut. nem gőgösen, nem lelkesen. Csak úgy egyszerűen, ahogy legjobb művét mutatja az ember hírnökül: Lásd! Itt vagyok!

A királykisasszony (berregő rokkája egyszeribe elakad. Felugrik, elcsudálkozik: Óh, be szép. Ó, milyen meleg lesz a melle! Ilyet talán még nem is érzett. Két kis kezét kinyújtja az ablakon. Ez a legszebb. Ez az enyém legyen!

A királyfi (boldogan táncoltatja, kelleti a bábut és maga mögéje bújva, csalogatva táncol vele hátrafelé): Le fogsz jönni, le fogsz jönni!

A királykisasszony (ijedten hajlik ki az ablakon: Elmegy? Jaj Istenem! Utána futok. Kiszalad az innenső útra, de megpillantja a tündért. Visszafut a váracskába és felrántja a hátsó kis ajtót. Hanem mielőtt kilépne rajta, kis tükröt kap fel az asztalról: Elég szép vagyok-e? Fogok-e a szép királyfinak tetszeni? Csinosítja magát, mint a kis macska, térdig érő, aranyfolyó haját megemelgeti. Aztán kisurran az ajtón.)

A tündér (ugyan mit csinált azalatt? Csak nézte mozdulatlanul a furcsa királyfit, hogy ölti minden díszét, szépségét egy fabábra. Hanem mikor látja, hogy az a haját is levágta és a fából faragott királyfival csalogatja, eltáncol, akkor lassú, lopódzó lépéssel lejön a lejtőn és az erdőbe rejtőzik. Előrehajolva néz előre. Mint az ugrásra kész vad, lesben. Mit akar?)

 

[+] Színházakkal és mozikkal szemben kézirat. Megzenésítve bár vagy anélkül, minden előadási jog fenntartva. A szerző.

[*] * Bizony, ilyenek azok a királyfiak. A saját bőrüket lenyúznák, hogy képük hű mását megcsinálják. Bizony!