Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 24. szám · / · Balázs Béla: A fából faragott királyfi

Balázs Béla: A fából faragott királyfi
(Táncjáték egy felvonásban) [+]
Első tánc

Bevezető zene szól, míg lassan felgördül a függöny. Minden egyszerű és rendes, mondja a zene és a dolgok békét kötöttek. De valami nagy, csendes, fájdalmas vágyat is mond a zene, mert ez a béke utolsó szavuk a dolgoknak és várnak az ember feleletére. Régi, bús várás.

Fent a függöny. És amint szemünk utána emelkedett a kép csúcsában, a vár tövében egy szürke fátylas magas nőt pillantunk meg. Mozdulatlanul áll, és messzire néz a túlsó vár felé. De a szürke fátyol hull arca elé is. Valami fájdalmas van benne (annak a várásnak fájdalma talán?); valami titokzatos, félelmes is. Ez bizonyosan nem emberfia. De mégis szeretni kell.

Lent a dombocska tövében, erdőcske közepében a kis királykisasszony játszadozik. Hosszú aranyhaján arany korona, vékony vállán finom ezüstpalást. Virágokkal a kezében csudálkozva és kíváncsian táncolja körül a fákat. De ők nem mozdulnak. Ügyes, kacér, szeszélyes mozdulatokkal repdes közöttük a királykisasszony. Olyan egyedül van; szeretne összepajtáskodni velük. De a fák nem mozdulnak.

 

[+] Színházakkal és mozikkal szemben kézirat. Megzenésítve bár vagy anélkül, minden előadási jog fenntartva. A szerző.