Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 20. szám · / · Figyelő

Lénárd Jenő: A buddhista Pfungst

Az amerikai szellemű mai gazdasági életben nemigen marad hely a romantikus részére. A romantikus hajlandóságú gyárosnak vagy kereskedőnek az a típusa, mely a reneszánsz korában oly jellemző volt Felső-Olaszországra, mégis újra feltűnik itt is, ott is, különösen Németországban, hol a festő, író, csillagász, filozófus dilettáns (ab dilectantione) elég gyakori jelenség. Vallástörténész és filológus, különösen indogermán filológus és buddhista vallásbölcsész azonban rara avis: ezért érdemes nehány szóban megemlékezni a minap meghalt dr. Arthur Pfungst-ról. Önálló, eredeti munkát, tanulmányt alig produkált. A Szutta-Nipáta német fordítását Vigo Fausböll angol fordításából tette át szépen gördülő német versekbe. De Rhys Davids alapvető első munkájának német lefordításából, melyből a leipzigi Reclam sárga kiadásai révén vagy negyvenezer példány fogyott el eddig, nevét is ismertté tette és a buddhista gondolatvilág eszméinek elterjedését nagymértékben elősegítette. Nem volt apologéta és összegyűjtött értekezéseinek célját [*] maga is így jelölte meg: »Azt szeretném, ha rámutatnának újból és újból India nagy szellemi jelentőségére s figyelmessé tennének a kincsekre, melyeket fáradhatatlan kutatóink hoznak napfényre.« Az indológia eredményeinek népszerűsítése volt célja legelsősorban és ennek érdekében visszavonulva nagy gyárvállalataitól, szorgalmasan cikkezett a »Frankfurter Zeitung«-ba és a »Freies Wort«-ba, hosszú utazásokat tett Ceylonba és Indiába, hogy ott személyesen is megismerkedjék a mai buddhista szellemi mozgalom vezetőivel.

Kultúrtörténeti szempontból igen jelentős szerepe van az európai buddhista modernizmusnak, melynek Pfungst egyik megalapítója. Figyelmessé teszi Kelet népeit, hogy vallási felfogásunk nem túlhaladott, idejétmúlt és fejlesztésre többé nem alkalmas. Argumentumot szolgáltat Ázsia népeinek arra, hogy igyekezzenek megőrizni nemzeti gondolatviláguk jelentőségét, melynek íme ily fontosságot tulajdonítanak Európa modern tudósai. De az elfogulatlan, szigorúan kritikus archeológusnál vagy filológusnál sokkal szélesebb olvasókörre, sokkal figyelmesebb meghallgatásra talál az, ki a mai vallási anarchia pillanatában új eszméket, melyek oly régiek, mint a kultúremberiség, a ma köntösében tár elénk.

Ebben a beállításban jelentős kultúrcselekedet volt Pfungst minden szava, minden írása. Ha önmagukban talán nem is, de korunk egyik jellegzetes irányzatának exponensei gyanánt, írásai talán még történeti jelentőségűek is lehetnek. Egyelőre talán csak a Távol-Kelet buddhista újjászervezőinek szemében, de Ázsia buddhista országának nemzeti újjáébredésével vallási újjászületésének is mutatkoznak jelei. És Ázsia hálás lesz azok emlékeivel szemben, akik innen Európából segédkezet nyújtanak neki ebben a munkájában.

Kőrösi Csoma Sándor emlékezete is él még Tibetben, talán elevenebben, mint odalenn Erdélyben, szülőhazájában.

 

[*] 69 Aus der Indischen Culturwelt. Stuttgart, 1904.