Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 18. szám · / · Figyelő

Fenyő Miksa: Docteur Guede Casanova-tanulmánya

Guede doktor, a legöregebb casanovista, kötetben gyüjtötte össze Casanováról írt a Mercure de Franceban megjelent tanulmányait s kézirat gyanánt megküldötte mindazoknak, kikről tudta, hogy a velencei kalandor életével és élete művével foglalkoznak. Guede doktor egyike a legbuzgóbb Casanova-kutatóknak, aki a memoárok nyomán bejárta mindazokat a helyeket, melyeken Giacomo életének eseményei lejátszódtak: velencei palotákat kutatott föl, ahol a komédiás pár gyermeke patricius társaságban játszott szerepet, régi albergokat, ahová a tizennyolcadik század csipkében és selyemben járó Ahasverusa négylovas hintóján beállított, kedves casino-kat, melynek alcovejaiban drága női karok várták. (Guede doktor - ha jól emlékszek - százharmincöt párt számolt meg a memoárokban.) Archivumokban kutatott a jeles francia doktor, Olaszországban, Spanyolországban, különösen azokon a helyeken, melyekhez Casanova valamelyik bebörtönöztetésének emléke füződik. Egy filológus passziójával járt Casanova nyomában, ellenőrizte az emlékiratok adatainak hitelességét s most - élete alkonyán - közre adta kutatásainak eredményét. Könyvének első fejezete a velencei ólomkamrákból történt szökésnek szavahihetőségével foglalkozik. Gučde doktor magából Casanova elbeszéléséből igyekszik bebizonyítani, hogy a szökés úgy ahogy ő előadja nem történhetett meg. Sorra maga elé citálja mindazokat a mozzanatokat, melyek a szökésre való előkészület és a szökés folyamán felmerültek: a feszitő rudat, melyet C. egy tolózárból csiszolt, a börtön padlójának anyagát, melyet vasával át kellett fúrni, a kötélcsomagot, melyet a meneküléskor az ólomtetőkre magával vitt, a létrát, melynek segítségével a dogepalota padlásának egy másik részére jutott, stb. stb. és megállapítja, hogy Casanova így nem menekülhetett. »Contez cette évasion a un garçon maçon, a un menuisier, a un couvreur, a un serrurier, a un couvreur, a un serrurier, a un débardeur du port, a un ouvrier quelconque, qui ne sache pas lire, il vous rira au nez, haussera les épaules et vous dire: »Monsieur, c'est impossible.« Guede doktor éles judiciumát és utánjárásának lelkiismeretességét bizonyitja a könyv egy másik darabja, mely arról szól, hogy párisi irattárakban miként járt utána a memoárok egyik gyanusnak tetsző adatának. Casanova Spaban együtt van egy régi barátjával Della Croceval, kinek szeretetreméltóságáról és ötletességéről De Ligne herceg is kedvezően emlékszik meg. Della Croce régi szokásaként Spaban is, ahol nagyban játszanak, a szerencse korrigálásához folyamodik, de rajtakapatván, menekülni kénytelen. Gyöngyörű, fiatal barátnőjét, ki másállapotban van, Casanovára bizza. Casanova igen gyöngéden bánik a fiatal leánynyal, Párisba viszi, egy szülésznőre bizza, s gyakran meglátogatja. Az ujszülöttet a lelencházban helyezik el, a fiatal anya meghal a gyerekágyban. Casanova feljegyezte a lelencházi irat dátumát és ezen a nyomon indult el a vakmerő Casanova-turista, doktor Guede. Sikerrel, mert a Repertoire general des registres matricules des Enfants-Trouvés-ben ráakadt a Crocenek és a szerencsétlen Charlotte Lamotte-nak gyermekére. Másfél évszázaddal az esemény után mindenesetre számottevő eredmény. Igen érdekesek azok a fejtegetések is, melyekben a két francia kiadás szövegét, a párisi Garnier-félét és a brüsszeli Rozer-félét veti egybe, Guede szerint a Garnier féle szöveg a megbizhatóbb, egyébként Ancona és Gugitz szerint is, míg Armand Baschet a brüsszeli kiadást ajánlja. Casanova kémjelentéseiből közölt szemelvényei a kötetnek már javarészt ismeretesek. Guede könyve nemcsak a »casanovistes militants« érdeklődésére tarthat számot.