Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 12. szám · / · Szabó Dezső: Jegyzetek J. J. Rousseauhoz

Szabó Dezső: Jegyzetek J. J. Rousseauhoz [+]
4.

Egy másik megnyilvánulása az én túltengésének a magánosság. Itt megint meg kell jegyezni, a magánosság mint pihenő idill az élet elől, vagy mint gyógyulás a bűnös világból mindig állandó témája volt úgy a klasszikus, mint a modern népek irodalmának.

Itt azonban megint új jelenséggel s a modern lélek egyik tipikus vonásával van dolgunk.

E magánosság keresésnek első lelki oka, az egyén mindenkitől különböző, mással nem párosulható, sajátos világnak érzi magát. Bármilyen vagyok, de mióta a világ fennáll, egyetlen példányban fordulok elé és soha sem fog az élet hasonló formában emberré verődni - ez a Rousseau gőgös formulája.

Az életerő első természetes mozdulása a kifelé való terjeszkedés, hatni a világra, belefeszengeni énünk nyomát az élet ágyába. Rousseau égő szavai záporával próbálja magává olvasztani az embereket. Az emberek megmaradnak maguknak s Rousseau a korlátokba ütközött erő haragjával fordul el a »romlott« emberektől.

Ez a magánosság az új korral felszabadult egyéni erő haragos duzzogása az élet lehetetlenségei előtt. A nebántsvirág zseni gubója a rohanó demokrácia tett emberei ellen.

Többször említettem ezt a tünetet s azt a végtelen nagy szerepet, mit az utolsó 130-150 év irodalmában játszott. Itt most nem részletezem, külön nagy tanulmányt érdemelne, mely tele volna elsőrendű tanításokkal. Csak rámutatok, hogy mennyire rokon ebben az érzésben a 18. század végének nagy őrültje a 19. század végének nagy őrültjével Nietzschevel. Mert Nietzsche gesztusai - bármennyire is tiltakozna ellene - mindegyre Rousseauba rándulnak.

Azután a »szív«! Az új forradalomnak ez a lágy hangzású rettenetes véres forrása. Az embervihart könnyekkel és sóhajtással vetik.

A jó Hagedorn valószinűleg nem álmodott róla, mennyi bomba van merész sorában, Nicht Erbrecht noch Geburt, das Herz macht gross und klein.

A szív lesz a legfőbb törvényszék, az egyetlen kódex, az egyetlen értékadó. És melyik szív? Természetesen a Rousseau szíve. Ó átkozott világ, mely nem az ő dobogásaitól kérded, hogy merre van a jobbik út!

És Rousseau után mindenki érzi, hogy szíve van, hogy itt beszél a természet, itt van az isteni reveláció. Ez a szív törvényen, rangon, tradíciókon keresztül az emberélet legnagyobb magaslatára emel. Ez ad jogot minden eddigi jog ellen, ez teszi igazzá a maga igazát a társadalom hazug igazával szemben. Minden szociális forradalom a »szív« jelszavával kezdődik, így kezdte a kereszténység is. Rousseau érzelmes könnyes szívéből árad ez a nagy vérzuhatag, mely az újkor történelme. Ez a név irodalmi téren a romanticizmus, politikai téren a francia forradalom anyja. És azóta az élet romanticizmus és francia forradalom.

 

[+] Roasseau-ról hatalmas irodalom van, mely az utóbbi időben még nagyobb lendületet nyert s megtartja régi szenvedélyes színezetét. Én csak arra a pár vonásra matatok röviden rá, melyek irodalmi és társadalmi téren a legkövetkezményesebbek voltak.