Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 10. szám · / · Figyelő

Szabó Dezső: Albert Soergel: Dichtung und Dichter der Zeit.

Eine Schilderung der deutschen Literatur der letzten Jahrzehnte. Mit 345 Abbildungen.Voigtländer, Leipzig, 1911. Gb. 14 M. - Csak egy pár reklámsort szeretnék írni erről a majdnem ezer oldalas hatalmas kötetről, mely az utolsó harminc év német irodalmát ismerteti: hogy aki teheti, olvassa. Milyen szép a mostani élet s mennyire élet az irodalom! Milyen szükségszerű azonossággal ismétlődnek az egyes irodalmi jelenségek a különböző nemzeteknél. Németország - körülbelül 10-15 évi késéssel - ugyanazokat az irodalmi jelenségeket éli át, mint Franciaország. A nyolcvanas évek elején Münchenben és Berlinben egyszerre kezdődik egy naturalisztikus és nagy részében szociális irodalmi lendület. A 90-es évek elején pedig jön az ellenhatás, a szimbolizmus és más individuális irányok. A könyv részletes ismertetést ad azokról az európai írókról, kik az újabb irodalom mindenütt jelenvaló inspirátorai: Tolsztoj, Dosztojevszkij, Ibsen, Huysmans, Verlaine, Maupassant, Verhaeren, D'Annunzio, Maeterlinck, W. Whitman, Nietzscheről és hatásáról pedig egy egész nagy tanulmány szól.

Ránk nézve már azért is fontosnak tartom e könyv olvasását (Bartels könyve nem elég részletes és elfogult), mert az újabb irodalmunkról szóló kritikákban - egy kissé blindre, egy kissé határozatlanul - igen sok szó esett a francia hatásról és a szimbolizmusról. Határozottan állíthatom s talán valamikor ki is fogom mutatni, hogy e hatás jó része német úton jött hozzánk. Ami pedig a szimbolizmust illeti, az csak egyik részlettünete új irodalmunknak: nálunk most a legkülönböző hatások és iskolák érvényesülnek, épp úgy, mint a XVIII. század végén csak az idegen áramok sokkal többfélék. Az új német irodalom pedig pompás virágzás. Előttem van egy csomó német poéta: I. Hart, M. Rilke, O. E. Hartleben, W. von Scholz, C. Morgenstern, S. George és azután Dehmel! Mennyi szép és merész dolog!

A könyv, mint mondtam, a 80-as évektől napjainkig adja a német irodalmat és irodalmi életet. Valami magával ragadó van az ideák, ízlések, szenvedélyek, ambíciók e zuhatagos tovahullámzásában, az emberiség lelkének ebben az örökös levésében. Milyen nagyszerű, kedves, megértésre érdemes az élet még a charlatanokban, az őrültekben, a lemaradottokban is. Különösen egyetemi hallgató barátaim, kérem, hogy a sok csak vizsgáért való tudálékos zabhegyezés közben öblögessék meg fiatalságukat ebben a könyvben. A múlt szépségei számomra is állandó menedék és vigasztalás. De lelkünknek legalább egy kis csücskével legyünk aktuálisok: csodáljuk, szeressük korunkat és kockáztassuk magunk érette.