Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 8. szám

Garami Árpád: A gyermekek szomjas királya

Olyan szomjas, szikkadt az ajkam:
Adjatok bort, vagy asszony-szájat
Vagy dicsőséget,
Tüzeljetek fel,
A testem, lelkem olyan fáradt.

Ne hagyjatok elveszni engem,
A gyermekek szomjas királyát.
Istenre kérlek,
Meglátjátok még:
Hogy hinti e gyermek virágát.

Remegni fog egyszer szinekkel
Üres, fáradt szemetek mélye
Színszórásomtól
S bámulni fogtok
Ragyogón gyuló szemeimbe.

Lázas, gyerek-agyamban égnek,
Forrongnak a nagy élet-álmok:
Fejem lehajtom
Szomorú ajkkal
S valamit fájva várok, várok.

Szikkadt ajakkal vágyva kérlek:
Ó hagyjatok fürödni fényben,
Sugárszökésben,
Apasszátok meg
Vergődő gyerek-szenvedésem.