Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 7. szám · / · Figyelő · / · Ujhelyi Nándor: Orosz balett

Molnár Antal: A orosz balett zenéje

Az oroszok ezelőtt 40 évvel tartottak ott, ahol mi most tartunk, a nyugati mintákon épített nemzeti zene első úttörésénél. Nagy zsenijük nem akadt, ellenben meglehetősen sok közepesen fölüli talentum összefogásából tekintélyes módon ütött már mostanáig keresztül egy bizonyos nemzeti karakter a sablonon.

Tschaikowsky »Hattyúk« c. balettje nagyrészt kifejezéstelen, szürke, megrendelésre írt muzsika. Csak itt-ott hallunk egy-egy kontrapunktot, harmóniai fordulatot, mely átérződve került napvilágra s ezért hatásos is. A második fölvonás előzenéje oly durva katonabanda-zene, hogy már szinte az ágyúlövéseket várjuk a stílus kedvéért. A hangszerelés tömött és szürke.

Nem így Borodin, a szimfóniának ez a mindennapos fia, úgy látszik otthonosabban érzi magát a táncban. Amily közepes ott, olyan színes, vérdús, találó itt. A poloveci táncok ősi, forró, eredeti hatást tesznek. Minden izzik, ég, kiabál, fékevesztett indulat, jókedv, férfias akarás és önfeledt rivalgás olvadnak össze. A harmonizáció a népies, rövid motívmok hanglétrája alapján kelt életre, pikantériáját hamisítatlan népi monotónia kölcsönzi.

Végül még a híres »Seherezádé«-zenét hallottuk. Rimsky-Korsakow talán leginkább Franck Cesarral hasonlítható össze abban a törekvésben, hogy wagneri mintára komoly tematikus munkát fejlesszen. Kár, hogy tehetsége sokkal csekélyebb a nagy franciáénál és csupán ártatlan színhullámok terén van némi és nem elvetendő tehetsége. Az uvertürt az említett német minta teszi fájdalmasan hosszúvá és unalmassá, a Seherezádé csodás mivolta és a szultán haragja közti harc érzékeltetése belefullad a végtelen moduláció altató egyformaságába. A balett maga sokkal jobb és szinesebb, igen hangulatos rész, mikor a már bacchanállá fokozódott táncba a végzet motívum (harsonákkal) beleszól. Nagyon szép a végső jelenet elolvadó zenéje is, melyben Seherezádé triolás motívuma szinte meghatóan jön (hegedűszóló). Rimsky-Korsakow a keleti zenehangulatot a dór-hangnem és lefelé lebegő triolák segítségével érzékelteti, mindkettőnek álmodozó, távoli, mesebeli a hatása.

Föltűntek az orosz karmester szép mozdulatai, Szigeti Dezső tiszta hegedülése és a hárfás nagyon finom pianissimója.