Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 7. szám · / · Figyelő · / · Ujhelyi Nándor: Orosz balett

Ujhelyi Nándor: Orosz balett
Kleopátra.

Fehérhúsú halál a commčre, önmagáért való kéj a compčre ebben a viharzó és kínos változásaiban a szerelemnek. A zene ideges egyhangúsága és monoton szeszélyessége meggyötrően készít elő a bekövetkezendő szép vergődésekre. Az egész voltaképp fájdalmas, kéjes, nyomasztó érzés. Valahogy úgy éreztem, mint mikor finom, hegyesre manikűrözött női köröm mélyed csuklómba, gyönyörű volt, fájt, gyötört és kezem nem tudtam visszahúzni és áhítattal lestem, vajon kiserked-e a vérem. Az egész dráma csupán kerete ama nőnek ki szép és bölcsesség nélkül való, minő csak a végzet lehet: egy Astafieva nevezetűnek. Minden őérette történik. Az egyiptomi vonalak és zenefoszlányok dús és rafinált felhasználása. Rózsás női bőr diadalmas pompája. A szilének, bachansnők, görögők, zsidók és egyiptomiak, a színek, vágyak és kifeszülő idegek bomlott és frenetikus tánca. Midőn a hárfások sajátszerű és szent mázú zenéjére megérkezik, kiemelik a titokzatos és óriási etuiből, úgy áll a színpad közepén, mint a kéj, enyészet, titok, az élet veleje szentháromságának ezüst bálványa. Akkor egyszerű, tiszta, céltalan valóság és bizonyosság, hogy ezért a nőért, ki szimbóluma ezúttal ama legjobban összetevődött, nőnemű húsmennyiségnek, melynek lágyéka közt a sors rejtelmes erői lüktetnek, történik, történt és fog történni minden. És, hogy Amun meghal, életét ha nem is grandsegneuri módon de az állati élni vágyódás íródásával, odahajítja Kleopátrának, ki előtt ő nem más mint egy megfelelő szerelmi szerszám, csókért: az természetes, abszolút emberi. Csókért, melyet ott a színen éltek át előttem. Mely talán egyedül nagyszerű és előkelő a szerelemben. Miként dulakodnak a szájak illatozó és vörös kelyhében a nyelvek vonagló, kínzó szerelmi pengék, dús és forró testükkel harapnak és simogatnak gyötörnek igazak és kimerítők. Ajkak melyek tömörek és felhasadtak, éles fogak miknek nyomán felharsan a vér, lázas íny, illatozó lihegés, sikamlós nyelv. A szemek, mik egymásba mélyednek, melyeken keresztül, mint meghasadt fátylakon titokzatos közelségekbe pillanthatunk ilyenkor és megláthatjuk az istent. Pillák melyek fényes selyem ködként ereszkednek alá. Miként menekül az öntudat a kéj kapuján keresztül bukdácsolva, kábultan és mint szökik ki utána minden gondolat, tudás, ostobaság, kétkedés, töprengés, hit és minden mi emberi kicsinyes, sivár, tolongva, viaskodva mint menekülnek, mindmegannyi torz, undok kis árnyak. És ím miként közeledik lassan, kéjesen himbálva fehér csípőjét a csók lihegésének zenéjére a kitárt kapu felé a halál. Ez Kleopátra.