Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 24. szám

György Mátyás: Düh

Oh, mintha... agyaras, naiv nürnbergi metszet ördöge
Tajtékozott volna torzúlt szája öblén!...
S dohányszín nőszörny homlokán hastáncba kapna... köldöke
Felporzó fátyolával, mint az örvény...
Szenny fátyolával szemvilágot ölvén! -

Csak ő, - az arca máskoron kinek brahmini tisztaság -
Csak ő, - a vérrokon - kinek tavából
Leviatán zavarta sár leszen, ha felveti hasát
E bestia s tükör-vizébe gázol?...
És gondolat! tükörtó, összemázol? -

Vagy, jaj, talán mindünk agyán az ágazó idegfutás,
S testfogó, gyeplője démonoknak?...
Harci szekérbe fogva bé, hajtó kezén, a bölcs vitéz,
Büszkén haladva útján célnak, oknak:
Gyeplők, ha megeresztve csak lelógnak...

Elégli ám a martalóc s cserdülve vág az ostora,
Gyeplő feszül, nyakér telik - kiduzzad.
Gonosz sötét... ember-fogat... rohan, rohan dűlt - ostoba
Szemekkel... férfi-paripa: a bús had...
Sok szép ifjú-tetem közé, a bús vad.