Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 24. szám · / · Babits Mihály: A férfi Vörösmarty

Babits Mihály: A férfi Vörösmarty [+]
(A második és a harmadik)

5. Szerelem az éjben. Visszatérés. Folytatás.

De a lírikus Vörösmarty tragikusabb a tragikusnál. Lelke tartalmának rendkívüli tarkasága érzelmeinek különös lázas vibrálását idézte elő s a végtelenség folytonos együttérzése mélyítette ezt a vibrálást tragikussá. Vörösmartyban a társas ösztön erősen ki volt fejlődve; világot szomjazó lelke ugye jobban kereste az embereket. A családi élet szépségét is erősen érezte, mint minden szépséget. De az ő vibráló érzései mégsem teremtődtek a családi életre. Talán ezért is nem nősült meg oly soká. Most Laura alakja, a kékszemü, fekete hajú érzelmes és vidám Lauráé, aki nála sokkal fiatalabb, ezer új lehetőséget, vágyat és félelmet kelt benne. Ha a költő azt mondja: "Haragszom rád, mert nyugtom elveszett“ - az nem frázis.

Remélni oly nehéz
Az évek alkonyán,
S szeretni tilt az ész
Letünt remény után.

Milyenek voltak a fiatal lányka érzelmei? Kétségkívül nagy hatással volt rá a nagy költő és rendkívüli ember, "Laura mindinkább érezte Vörösmarty szelleme uralmát“ - mondja finoman Gyulai. De az első hatás, úgy látszik, az ijedtség volt. Ez az ijedtség megjelenésében hasonlított a dacos idegenkedéshez és a pesszimista szerelmes valóban annak látta; de ez csak még élesítette szerelmét:

Rád nézek, mert szeretlek,
Rád nézek, mert gyűlölsz,
Míg bájaid veszélyes
Dacával meg nem ölsz.

Vörösmarty képzeletében ez a késő szerelem első sorban veszélyes: kétes lehetőségeknek, egy boldogtalan házasságnak, egy elrontott életnek veszélyeit rejti magában - és annál csábítóbb. Erős és szuggesztiv, mely aztán a lányt is magával rántja, ellenállhatatlan. Nem a Csokonai játékos, szentimentális szerelme ez, nem is a Petőfi naiv, akadályt nem ismerő szerelme. Vörösmarty nagyon is ismeri az akadályt és épen a veszély ingeri, mint aki tűzzel játszik. "Én lángot szomjazom“ - mondja.

Szomjas vagyok, leánykám, bájaidra,
Hibád, erényed s minden titkaidra.

Érzéki és kiváncsi szerelem ez, öregedő ember szerelme, fiatalénál fiatalabb. De kétségekkel teli szerelem; és megértjük a mély melankóliát, amellyel a boldog és révbejutott Vörösmarty egy gyönyörű epigrammban azt kérdezi fiatal nejétől:

Nem fáradsz-e reám mosolyogni, ha csüggedek és ha
Megszédít a gond, tűrni szeszélyeimet?
Nagy feladás vár rád: fiatal szívednek erényét
Tenni napul megtört életem árnya fölé,

 

[+] L. az Ifjú Vörösmarty c. tanulmányomat, mely szintén a Nyugatban jelent meg.