Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám · / · Figyelő · / · Fenyő Miksa: Attila

Fenyő Miksa: Attila
Márkus László drámája

2.

Talán nem is szükséges koncepció a drámában. Élő emberek sem kellenek éppen, se pogányok, sem nyavalyás hisztérikák. Minderről tán le lehet mondani csengő alexandrinusokért, ha az alexandrinusokba egy költő önt életet. A szavak zenéje, láthatatlan szárnyú melódiák, szépségek, melyek kékjéből városok, emberek, emberi indulatok kontúrjai intenek felénk, mindez érték s az ember legföllebb iskolás pedantériával megállapítja: nem dráma, de költői mű. Márkus darabja nem költői mű. Versei élettelenül, jegeseső súllyal hullanak alá, úgy hatnak, mintha játékos összeállítások volnának kínosan összekeresgélt költői szólásokból. Épület, de nem aranyjánosi terméskövekből, hanem Richter-féle építőkockákból. Egy helyen - egyetlen helyen - lendül valamit a dolog, mikor a bizánci követ védelmébe veszi hazáját - elán van benne és némi őszinteség; azontúl azonban végevárhatatlan pendülése a soroknak, melyek műpatinával futtatnak be lábuknál előráncigált alliterációk, inverziók és harmadik-tea-leöntésű archaizmusok. "Nem dráma, de költői mű. Hiába, drámát lehet valahogy csinálni (persze némi látó és alakító képességet feltételezve), valahogy neki lehet feszülni, fúrni-faragni rajta, eltávolodni a munkától és félszemmel vizsgálni, azután újra visszatérni, szigorúnak lenni, ökonómiát tudni, maga köré nézni, önmagába nézni... sok becsületes munkát tudnék felsorolni, szilárd eresztékű munkákat, melyek így jöttek létre. De költői mű...