Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 21. szám · / · Kuncz Aladár: Gyulai Pál Pákh Alberthez írt levelei

Kuncz Aladár: Gyulai Pál Pákh Alberthez írt levelei
VIII.

Pest, júl. 29. 853.

Azóta, hogy mióta, ön jobban tudja, mint én, hiszen összeszidott már néhányszor. Pedig higgye meg, nem volt miért. Azért késtem válaszommal, mert valami bizonyosat akartam írni a lap ügyében. Azonban, úgy veszem észre, hogy a bizonyos is épp annyit jelent az életben, mint az örök igazság és örök érzés.

Ön elmenetele után sem Jókai, sem Számváld egy szót sem szólottak hozzám a lap ügyét illetőleg. Természetesen én sem kérdezősködtem. Csengerytől hallám csak, hogy Jókainak nincs szándékában már egyesülni velünk - legalább úgy nyilatkozott. Levelét véve, elmentem Keményhez s megkértem, hogy beszéljen Számvalddal: akarja-e a lapot folytatni, kapott-e új szerkesztőt, akar-e egyezkedni velünk? Számváld Füredre ment, Emich nem akart a dologba elegyedni. Kemény azt mondta: a napokban visszajő Számváld s akkor beszélni fog vele. Számváld mindekkorig nem érkezett meg, s talán csak a jövő hó közepén fog. A dolgok így állanak. Tehát a lap állásáról nem írhatok semmit. Annyi bizonyos, hogy még eddig szerkesztőjük nincs. Én tartok tőle, hogy újra szerencsétlenül indulunk meg, ha ugyan megindulunk. A sok húzás-halasztás, bizonytalanság miatt sem az írókkal nem szerződhetünk, sem magunk elég kedvvel és készülettel nem foghatunk hozzá. Én például, ha tudnám, hogy bizonyosan lesz lapunk, e hónapot egészen a lapnak áldoznám, így pedig azt fogom írni, mire benső vágyaim ösztönöznek. Arany János is, ki tegnap ment haza innen s önt köszönti, úgy nyilatkozott, hogy ha bizonyosan tudná, hogy lapunk megindul, egészen ide dolgoznék s máshova semmit sem adna. Aztán ily bizonytalanságban saját viszonyainkat sem rendezhetjük, nem is említve, hogy az előfizetési izgatásban újra el fogunk késni. Mindenesetre önnek mielébb levelezésbe kell bocsátkozni a lap ügyében Emichhel s általa Számválddal. A dolognak legalább a jövő hó két első hetében el kell dőlni.

Erre annyival inkább kérem önt, mert én a jövő hó 7-én Kecskemétre szándékszom menni Szilágyi Sándorhoz, s a dolgon semmit sem lendíthetek. Még holnap indulnék, ha az Enciclopaedia nem tartóztatna. Mióta ön elment, már 3 ívet szedtek ki, most a negyediket szedik. Azon két nap alatt, míg Pesten maradok, mindazt el akarom végezni, mit ön kijegyzett s elmenetelemkor annyi kéziratot hagyni hátra, mennyi elég lesz visszajöveteléig, miképp azt elmenetelekor számítá. Gregussra hagyom a korrektúra vitelét s egy-két cikket, ha egészen nem végezhetném el. Szeretném, ha ön e levelemre mielébb válaszolna, hogy az még Pesten találjon, s megírná: helyesli-e eljárásomat, mikor szándékszik visszajönni, mert ha ön tovább mulat Harkányon, mint szándékozott, a kijegyzett betűk sem elégségesek a nyomdai szükség fedezésére, s én nem tudom akkor, hogy állapítsam meg a többi cikkek rendjét. Erre is kérném kimerítő utasítását. Szóval, írjon az Enciclopaedia ügyéről a fennebbi körülmények szerint határozottan és kimerítően. Abban, hogy mindaz, mit kijegyezve rám bízott, elmenetelemig kész lesz, tökéletesen biztos lehet.

Éppen ma voltam Heckenastnál s a kiszedett három ív honoráriumát fölvettem. Magamnál tartok 18 pengőt, mellyel legszükségesebb költségeimet fedezhetem, a többi harminc pengőről rendelkezzék ön: kifizessem-e Sükeit, ki csak az Oroszország két cikkét dolgozta és Halmágyit, kinek e három ívben megint csak aprósága van és magamat, ki a többit dolgoztam, vagy pedig önnek küldjem? Ezért is szeretném, ha levele itt találna. Ha levele késik, s én még akkor sem fogom megkapni, midőn a hét naphoz még kettőt toldok, a pénzt Csengerynél fogom letenni. Míg ön föl nem hatalmaz, sem Sükei, sem Halmágyinak nem fogok fizetni.

Ne hibáztassa ön, hogy Pestről távozom. Anyagi és szellemi szükségek kényszerítenek. Ha Pesten maradok, a mindennapi kenyérért kell dolgoznom gépies munkát, mert csak augusztus hónapom volna fedezve a múlt havi keresményem által, míg Kecskeméten fölötte kevés költséggel szabadon dolgozhatom. Itt a lakbért kifizetem és megmondom a házigazdának, hogy midőn szeptember végén visszajövök, újra itt fogok lakni, a szeptemberi havidíjt akkor fizetvén.

Egyébet mit írjak? Próbatéteinken [*] keresztül estünk. Verset csak kettőt írtam, az is elég rossz. Azt osztrák birodalom statisztikájával sok bajom volt, Arany János és Szász itt voltak. Császár Ferenc őnagysága - lapjában így írták ki [**] - fürdőre ment. A lapok - értsd az irodalmiakat - előfizetőinek száma roppant leesett. A Divatcsarnok megtámadta Tóth Kálmánt s nagy fiaskót csinált [***] . A bírálat borzasztó ügyetlen. A Divatcsarnokban Brassai bácsi kardot kötött Kaiser-Ernstné mellett, mint használható cottage-ot ajánlván, a rom. colisseum helyett [1] . A vasárnapi számban Festetics [2] és Jókai kiöntik rá egész mérgöket - legalább így beszéli Kemény, ki mindig menyen a sváb hegyre, aztán fürdőre s még mind itt van, s azt mondja, hogy a Szépirodalmi lapokat kár volt megszüntetni. Szilágyi veszekszik Festeticcsel, ki különben derék ember lett, mert ezután Laitner Pólit saját zsebéből fogja fizetni s Csernovicsot is felszólította, hogy Ginoval ugyanazt tegye [3] , valamint Brassai bácsit is, hogy Rádayval együtt állják ki Kaiser-Ernstné költségét [4] . A Törökség, Tótság és Szilágyság még mind uralkodnak s önnek e famózus elmésségét közelebbről Jókai nagy dicsőséggel felhasználta.

Ennyi a pesti élet. Leveleit várom. Nem is kételkedem, hogy ép lábbal fog visszajönni. Gyors választ.

Az Isten áldja!

 

[*] * A magániskola vizsgáin.

[**] ** Divatcsarnok 1853. júl. 28. Az igen jellemző hírecske a következő: "Már akármint van, de megszokott gyarlósága az embereknek, hogy önmagukról leginkább szeretnek beszélni; ekként mi sem állhatjuk meg be nem súgni olvasóinknak azt, hogy magunk maradtunk, azaz e lap tulajdonos-szerkesztője, Császár Ferenc úr őnsga megrongált egészsége helyreállítása végett, tegnapelőtt néhány hétre a parádi fürdőbe utazott; bírjuk azonban becses ígéretét, miszerint ott mulasztásnak ideje alatt sem fog megfeledkezni a Divatcsarnokról.

[***] *** "Szerelmi vadrózsák c. verskötetét támadja névtelenül.

[1] 1 Brassai a Divatcsarnok 1853. júl. 21. sz.-ban Mégis színház c. cikkében támadja a Nemzeti Színház vezetőségét, amiért Kaiser-Ernstnét, aki honleány, magyarul jól tud, elbocsátották. Itt írja a többek közt: "Kiért bocsátották el önök Kaiser-Ernstnét? - rom szép romnak, de ha lakni kell én is, más is, inkább választanánk egy csinos angol cottage-t szállásnak, mint bár a Colosseum nagyszerű falait és beomlott boltozatait. Alkalmazza, ki-ki ahogy tudja. (A rom a cottagge-zsal (Kaiser-E.-né) szemben talán egyik szép, de magyarul nem tudó, s így nemigen használható idegen művésznő? Talán Lesniewskára gondol.)

[2] 2 A Délibábban, melynek névleges szerkesztője gr. Festetich Leo, az akkori nemzeti színházi intendáns, ki a színházi dolgokról állandóan írt lapjában.

[3] 3 Leitner Póli, Gino énekesnők; Csernovics és Ráday színházi mecénások.

[4] 4 Célzás e három nevet viselő több és jórészt a kelleténél jobban érvényesülni akaró íróra (Török József, János; Tóth Endre, Kálmán, Lőrinc; Szilágyi Sándor, Ferenc, Virgil stb.)