Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 20. szám · / · Fenyő Miksa: Ady Endre

Fenyő Miksa: Ady Endre
3.

Őszintesége különössé és nemessé teszi ezt a könyvet. Jólesik meghallgatni és jólesik hinni benne. Rousseau őszintesége - bár a Vallomások nagyon kedves könyvem - plebejus őszinteség; néha kényelmetlenül érzi magát közeliben az ember, nem a merészsége, hanem tisztátlansága miatt. Valahogy túlságosan érzi, hogy ő most őszinte, nagyra van vele; Ady őszintesége előkelőbb, mert keresetlenebb, a minden elmondás bátorsága neki nem szenzáció. Hogy amit szerelmekről, pénzről, alkoholról, nyugtalan futkosásokról keletről nyugatig, játékról és betegségekről ír: egy sokfelé érvényesülni törekvő gazdag egyéniség erupciói, melyeket víziós erővel jeleníteni, egybefogni tud, s hogy mindennek az elmondásával új hidakat verhet a szívekhez (Adyról szólva Nietzsche szavát, "patkányfogó melódiák használom legszívesebben): ez a fontos nála és ezt szolgálja őszintesége. Így fordul a La Rochefoucauld mondása, hogy "erényeink csak elrejtett bűnök nála az ellenkezőjébe. A bűneim csak elrejtett erények: mondja egy magányos ember, aki nehezen bírja a magányosság gleccser levegőjét.

De nem szabad ilyen egyszerű attribútumokká szorítani ezeket az írásokat. Sokkal több van bennök, mintsem hogy "őszinteség, "magát megmutatni vágyás, "emberiesség kifejezések hálójával megfoghatnók röpülő gondolatait. Egyik részlete a zseni voltaire-i gonoszságából ad példát; egy másik részlet a nagyszerű harcost állítja elénk, akinek a perzsa mondás, "igazság és kitűnő nyíl van írva pajzsára; ismét más helyen egy "majdnem érdemes ember elkukucskálásainál jóval többet, mély bölcsességeket ad írásaiban. Egészben véve ragyogó érdekességűek, végtelenül szellemesek, kérdéseikkel belénk kapaszkodók, fajsúlyuknál fogva a lelkünk mélyére szállók e vallomások; a Petőfi nem alkuszik című tanulmánya, minden alanyisága mellett, Babits Petőfi-tanulmányával együtt körülbelül egyedül képviseli a Petőfi-irodalmunkat.