Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 20. szám · / · Gellért Oszkár: Képek a Bibliához

Gellért Oszkár: Képek a Bibliához
A város vénei előtt

"Akkor vegye azt a leánynak
atyja és anyja és vigyék a leány
szűzességének jeleit a városoknak
Vénei eleibe a városnak kapujába...“
(Mózes, V. k. XXII. r. 13-19.)

Városunk Vénei, én vagyok az atyja,
Ez meg itt a férfi, kinek lányom adtam.
Meggyülölte őtet s bémenvén hozzája,
Úgy mondá, nem talált szüzességet benne.

Városunk Vénei, én vagyok az anyja,
Szegény kicsi lányom, róla ilyen szörnyűt!
Én vagyok az anyja, én ne tudtam volna?

Városunk vénei, imhol a ruhái,
Imhol szüzessége jelei előttünk
Kiterítve símán. Ítéljetek róla.

Szegény kicsi lányom, hogy a földre omlott
Eltakarva arcát... ocsúdj föl, ocsúdj föl...
Nézd! a bölcs Vének már előrehajoltak
Összevont szemölddel... s piroslik az arcuk,
Hogy ilyen cudarul bánt veled a férjed!
Bólintnak is sorba... ocsúdj föl, ocsúdj föl!

Hűtelen férfiú, Izráelnek szűzét
Gonosz hírbe-névbe keveréd kegyetlen.
Száz ezüst siklust fogsz fizetni atyjának
S férje maradsz néki életeden által.
Fel a fejjel, lányunk! Nosza rajta társak,
Asszonya láttára meg is ostorozzuk!

Ó ostorozzátok, tovább, tovább, bölcsek,
Amért engem ilyen... ily fájón megbántott.
Csak ostorozzátok, üssétek, vágjátok!
A száz ezüst siklust én megdolgozom majd!
Ostoraitoknak véres sebenyomát
Drága szép testéről le is csókolom majd.