Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 17. szám · / · Figyelő · / · Szép Ernő: Kucséber-kosár

Szép Ernő: Kucséber-kosár
I. Peterdi István

A Szép Ernő napilapba írt kis cikkei, amelyeket füzetbe szedett a Nyugat Könyvtár, nagyon egyéniek, melegek, meghatók. Napi fogyasztásra készültek, mondja írójuk előszavában; nem kell nagyképűen fogadni őket; s igaz, a másodnaponkint való írás kényszere hamar elfogyasztja a sziv legkedvesebb témáit, s nézet olyan megírni való anyag után is, amelynek a feldolgozása elején meg-megsercen még a toll, s csak később mozgatja szép egyenletes hév, amint a mindig egy lélek lassan rátalál a maga ismert labirintusa útjára.

Képekhez vezet a Szép Ernő útja mindig; képekhez, amik majdnem fotográfiák; vágyakozása, elégületlensége rendkívül tisztán állítja elé a vágyai és ellenszenve tárgyát; minden jellemzékével, amelyek közül neked kettő, ha eszedbe jutna olvasó; a ligetet, a kávéházat, a kapualji bazárt; föléled, amikor egyszerre látnivalóra formálja, ami neki öröme, búja, ingere; fölszabadul benne a nagy művészgyermek grotesk iránt való hajlama; a naiv, szinek, csillogások iránt való érzéke; szinte azt lehetne mondani a gyerek szemléletének fogékonyságával reprodukálja azt, ami bántja, hogy dédelgesse, vagy kicsúfolja -

ha a tökéletes képek mögül elő nem törne a raffinált lélek kiábrándultsága, skepsise; amely tekintélyt nem ismer, komoly dolgot fontoskodásnak tüntet fel; kicsi dolgokban igyekszik az élet értelmét megtalálni s nem találja meg s valami ködös ideálja van nagyságról, becsületről, élet értékéről, amelynek valahol mégis lennie kell: hontalan kóborló, fájó lélek, amely csodálatos törvényei szerint, ingatagságából veti ki stabilra formált kis remekeit.