Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 14. szám · / · Rozványi Vilmos: A szerelmes Anákreón

Rozványi Vilmos: A szerelmes Anákreón
IV.

Ásít a cifra kályha.
Bús-hosszasan nyujtózunk.
Oh jaj, mint hogyha fájna
Hogy holnap más határba'
Ölelünk, csókolózunk.

Bilincs a mámorunkon.
Kinézünk ablakunkon...
Hahó, hogy hull a hó!

Ásít a cifra kályha.
Testemhez ér a tested.
Ki üt bennünket lelken?
Kinek az árnya lebben
Fölöttem és feletted?

Mért könnyes a te arcod?
Mért vívod azt a harcot?
Mért fáj, hogy hull a hó?

Ásít a cifra kályha.
Oly sírókás a kedvünk!
Mindjobban átkarollak
s megsír a fájdalomnak
Zenés világa bennünk.

Hosszú az ölelésünk,
Némán, szelíden nézünk...
Hahó, hogy hull a hó?

Tizenkét vén határnak
Nincs ördögöbbje nálam,
Nincs nálad angyalabbja,
Kettőnknél boldogabbja
A víg szerelmi vágyban.

De hát hol van ma mindez?
Te bánat mire intesz?
Ma mért hull így a hó?

Hosszút ásít a kályha.
Válik két bolygó lélek;
De jaj, mint hogyha fájna,
Hogy holnap más határba!
Máskép lesz már az élet?

Lemondó bús a gondunk.
Féltő bús csókba forrunk
S csak hull, csak hull a hó!