Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 14. szám · / · Zsadányi Henrik: A hozzánemértés kultusza

Zsadányi Henrik: A hozzánemértés kultusza
IV.

Ebben a jóslásban nem kell feltétlenül hinni. Amit Faguet demokrácia alatt ért - a kormányzásnak, vagyis a javak szétosztásának közvetlenül a nép által való elvégzését vagy legalább erős befolyásolását -, annak valóságos eljövetele nem járhat oly nagy veszedelmekkel. Ennek kimutatására persze nincs olyan tudományos eszköz, mint amilyennel teszem, az esés törvényeit igazolhatjuk. De azt az állítást talán parasztészre való hivatkozással is meg lehet kockáztatni, hogy egy pontos statisztika alapján termelő és szétosztó társadalomban a törvényhozók úgyszólván a népből kinyúlt szervek lehetnek. És az is valószínű, hogy ilyen társadalom felé haladunk. Faguet és társai nem hisznek ebben, mert ők még most is az emberi természet változhatatlanságát hirdetik és nem tudják felfogni, hogy más az emberi természet teli gyomorral és más üres gyomorral.

Földindulást és végpusztulást hirdetnek, mert nem tisztelik már az öregeket, a feleség egyenlő a férjével, sőt már az állatok is bizalmasabbak az emberrel. (Ezt is a demokrácia szemére lobbantja Faguet a könyvében.) Holott talán egyszerűbbekké válnának ezek a problémák, ha a gyomron keresztül néznék őket. Az arisztokráciának érdekében van a múlt tisztelete, a tradíció, a régi törvények, a csak szükség esetén való mozgás és a folytonos hátra való tekintgetés. Hiszen ha mindezt nem művelné, és tegyük föl, hogy éppen az ellenkezőjét művelné, nem-e nyomban azt a kérdést szegeznék nekik, de hát mit kerestek ti itten, mi jogon kértek ti a kormányzás címén ellátást, mégpedig elsőosztályú ellátást? A demokráciának éppen az ellenkező az érdeke. Demokrácia, nem Faguet-értelemben, annyit jelent - és ez egyúttal a kultúra meghatározását is magában foglalja -, hogy minden dolgozó ember annyit ehessen, amennyi kell neki, jó ruhában járjon, egészséges lakásban lakjék és a tudásnak lehetőleg a legmagasabb fokára emelkedjék.

No, most már az a kérdés, a régi erkölcs, a régi törvény, a múlt, a tradíció tiszteletbentartása közelebb hozza-e ezt a célt? Ha igen, az életfönntartás legelemibb feltétele szorítja majd rá a népet, hogy tiszteletben tartsa azokat. Ha nem: nem. Ezt a kegyetlen eljárást a nép éppen az arisztokráciától tanulta, amely szintén vörös forradalmárrá alakul át, ha olyasvalamitől kell szabadulnia, amely fönnmaradását veszélyezteti. Az arisztokráciának legarisztokratikusabb hajtása, az egyház - hogy mást ne említsek - könnyű szívvel elhagyta az első keresztények szegénységét és kommünizmusát, és hatalmas vagyonra tette rá a kezét, mert az volt a vélekedése, hogy Krisztus tanait csak így prédikálhatja eredményesen.

Nem szabad tehát rossz néven venni a demokráciától sem, ha mindent félre lök útjából, ami elzárja előle a célt, és mindent fölvesz, ami közelebb hozza azt hozzá. Már csak azért sem kell ezen megbotránkozni, mert ami a Faguet-k zokogását vagy teremburáját elővarázsolja, tulajdonképpen nagyon relatív fogalom. Pirul az orcájuk például azért, hogy a haza képe elhomályosul a nép szívében; de hát hajdanta, az arisztokrácia virágkorában a hazát el is adták csengő pénzért, és azokra az ősökre még ma is tisztelettel nézünk s nevüket nemzeti történelmünkben megörökítjük. Elsápadnak a haragtól, mert az öregeket nem tisztelik úgy, mint a múltban. De hiszen a múltban megették az öregeket - és ennek a szokásnak az ő szemükben tiszteletre méltóbbnak kell lennie, mert régibb keletű, mint a kalaplevétel útján való tiszteletadás!

De alkalmasint rossz helyen keresem e méltatlankodás okát. Ha Faguet könyve nem csupán az irodalom-ember veleszületett naivitása, amely abban fejeződik ki, hogy az író lelkében visszatükröződik a világ, az élet és ennél fogva ő ért mindenhez, a tehetsége fölöslegessé teszi a nagy kínnal megszerzett tudást - ha nem csupán ez, hanem egy süllyedő világ elegáns formába öltöztetett öntudatos halálhördülése, akkor azt hiszem, nem fáj az Faguet-nek, hogy az öregeket nem tisztelik többé. De az, hogy másképpen tisztelik. Az arisztokrácia megelégedett azzal, hogy az öreget előrebocsátotta és fölállott előtte; a demokrácia úgy fejezi ki előtte tiszteletét, hogy megalkotja az aggkori ellátásáról szóló törvényt.