Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 13. szám · / · Figyelő · / · Karinthy Frigyes: Füst Milán

Karinthy Frigyes: Füst Milán
III.

Még sokat lehetne észrevenni e nyugtalanító és ingerlő versek mögött. Bizonyos azonban az is, hogy Füst Milán élvezése diszpozíciót igényel: "műértőknek" való csemege az effajta delikátesz. Mit tegyünk? "Beteges különcök"-nek kell neveznünk még nekünk is ama keveseket, kiket legbelül egyszerűen és világosan egész embereknek tudunk, látó és érző, egész emberi szemmel és szívvel - szemben a korlátolt és rövidlátó szamarakkal, akik magukat "egészséges és józan" elméknek nevezik. Legyen hát Füst Milán különcöknek való csemege és legyenek az ő versei különös bogarak a gyűjtő gombostűje körül. De - egészség ide, egészség oda - mégiscsak kimondom szép szelíden: ostoba ember, aki bosszankodott vagy szidta a "mudernek"-et és nem érzett valami nagyon egyszerű és mély megindulást a szívében, olyat, ami saját rongyos bánatára fordította volna szemét - olvasva Füst Milán bús epitáfiumát:

Ki síromhoz méla dudaszóval eljön
Ki sirkövemre bágyadt gyermeket lerajzol
Az holtomban megérti életem
Az megholt lelkem mélységes és titkos
Tengerszemére rátalált és áhitatos szájjal
Meztelenül megcsókolta tűkrét.