Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 13. szám

Ady Endre: Dühödt, halálos harcban

("Tekints meg, óh Uram, mert gyötrelemben vagyok, az én belső részeim elepedtek, elfordult az én szivem én bennem: mert ellened rugódoztam: ott kinn fegyver pusztit, otthon halál vagyon." Jeremiás siralmai. 1. 20.)

Ott kinn a fegyver pusztit s dúlva dúl
Süketült szivvel meglesem,
Hova szaladjak szemet behunyva,
Halálról más halálra borulva
Gonoszul és fegyveresen:
Ott kinn a fegyver pusztit s dulva dúl

Tátongó puszták struc-madaraként
Rosszalkodok, futok csalok:
Elfordult az én szivem bennem
S ugy kell magammal is verekednem,
Minként egy följáró halott,
Tátongó puszták struc-madaraként.

Magam utálván mást is gyilkolok
S mások lándzsáját keresem,
Ki elvesztette magát és utját,
Szememet vér-patakok befutják
S én rohanok fegyveresen:
Magam utálván mást is gyilkolok.

Fölöttem az Ég oly igézetes
Oly változatlan a világ,
Mint fegyvernek s halálnak előtte,
Mint mikor még nem hulltak belsőmbe
Epesztő dög-matériák:
Fölöttem az Ég oly igézetes.

Tekints meg engem, tekints meg, Uram,
Ejtesd el bolond fegyverem
S ha mindenek ellen vad dűh kínoz,
Fektess le szépen halottaimhoz
S arcomat hozzád emelem,
Tekints meg engem, tekints meg, Uram.