Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 11. szám

Lányi Sarolta: Gyümölcsoltás idején

Oh kertész! ki életfámat öntözéd
A könyek kútjából, búpermeteggel
És lenyesegetted minden reggel
Az álomhajtások sok gyönge zöldjét;

Ki hirtelennőtt hajlós törzsemet
Merev karóhoz hiába kötötted,
Uj gallyaim mellőle mind kiszöktek
Ifjú meréssel dacoltak veled;

Most, hogy ím virágzom, mert tavasz van
Oltókéseddel belém metszenéd
Szolgáló, szelíd gyümölcsfa szemét:

Én ellenállok néked néma dacban.
Ám messed el ifjú törzsem. Hagyom.
Igy vesszek el, virágosan, vadon.