Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 11. szám
Csak most nem sírni. Elhaladni szépen
Gyerekleányok kacagó hadánál.
Hűsen nevetni s elvonúlni hősen
Ezer vessző között.
Messze maradjon minden, ami fájhat
A hold se égessen a szívbe száz jajt
A régi hold elfénylett már s a nyár is
Búmezbe öltözött.
Csak nem sírni. Megértőn félrenézni,
Összeszokott léptű párok ha jönnek
Távolból visszanézni és neszelni
Járásuk ritmusát.
S csak menni, végigegyedűl,
Leülni ott, hol senki le nem ül,
Hová lebókol, mint hűs szárny a szívre,
Búsongó cipruság.