Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 11. szám · / · Ady Endre: Szomoru ódák valakihez
Szép voltál volna, lyányoknak való
S Istenről is vig ölekre eresztett
S be furcsa vagy
Ma, amikor vén fagy-szemed mereszted
Csókok után, be furcsa vagy.
Tépted, tiportad rózsás napjaid
S rózsás napjaid tépték és tiporták,
Életeden
Átbitangoltak némber-csordák,
Ifjú, forró életeden.
Nem tudták s te sem tudtad, hogy ki vagy
S hogy szépséged vár szemeden kitörvén
S hogy szép lehess:
Ez kivánja bus daccal ősi törvény
S minden dacol, hogy szép lehess.
Elmulasztottak finom, lágy kezek
S te is magadat, óh elmulasztottad
S a szépülést
Hagytad a boldog, csunya ravaszoknak,
A jussodat, a szépülést.
Amennyi csók volt akkor érdemes
Valamennyi mind te szépséged várta,
Ölt szinedért
Hullott le akkor száz csillogó párta,
Holt szépségért, ölt szinedért.
Szép voltál volna: hervadt, csuf fejed
Konyitsd le most már ki nem sírott könnyel
S a lyányokat,
Adós maradván nekik száz örömmel,
Áldd és átkozd a lyányokat.