Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 9. szám · / · Figyelő · / · Turcsányi Elek: Ady Endre novellái

Bálint Aladár: Zichy Mihály levelei

Legfrissebb képzőművészeti folyóiratunk, a "Ház" egy nyalábra való levelet közölt. A levelek rendkívül érdekesek, nemcsak azért, mert Zichy Mihály volt az írójuk, hanem mert több kultúrtörténeti fontosságú utalás található bennük. Legnagyobb részük Zichy Antalhoz, a művész fivéréhez íródott. 1878-tól, az első oroszországi hosszabb tartózkodást követő időszaktól kezdve egészen 1901-ig terjed a levelek kelte. 1874 elején ment Zichy Mihály Párizsba, ahol hat esztendőt töltött el egyhuzamban. Küszködéssel, furcsa reménykedéssel, hirtelen emelkedéssel vegyes hat esztendő volt ez. Három oldalról futottak felé az elmúlt és folyó esztendők, a távollevő és vele együtt haladó emberek életfonalai. Hazulról a primitív, kusza kultúra, a sovány és nem egész tiszta, fejletlen művészi élet fojtogatta őt, másfelől az Oroszországban eltöltött idő emlékei, körülötte pedig a harmadik köztársaság lármás és egy lélegzetvételre mindent felhabzsolni akaró emberboly. Ez a három hatás összekuszálta és sok tekintetben feldöntötte Zichy Mihály művész hitvallásának alapépítményét. Látta, tudta, hogy a gyorsan felvergődött polgárság nagy és kiáltó hazugságok fészkét hordja bensejében. A nyugtalanság láza elég gyorsan reácsapott és piktúráját társadalmi meg aktuális politikai kérdések felé terelte. Párizsban ekkor már megkezdődött az az erjedés, mely például ugyancsak Munkácsy közvetlen közelségében élő Rippl-Rónai azzá tette, ami. Zichy Mihály piktúrája csak irodalmi vonatkozásokban vált forradalmivá. Propaganda, agitáció majdnem mindegyik jelentős vászna.

A szóban forgó levelek éppen mert a párizsi tartózkodása idejéből valók, a bennük rejtőző nagy explozív tartalomnál fogva, ma is elevenek és aktuálisak.

Több levele szerint végképpen elkeseríti az a sok próbálkozás és anyagi szűkölködés. Hazulról nehezen kap pénzt és eleget sohse. Zalában nagy pajtát akar építeni. Az lenne a műterme: Zala vagy Párizs. A Wiener Abendblatt egyik kritikáját nagyon fájlalta és a kritikust vagy bolondokházába vagy fegyházba szerette volna küldeni. Majd tiltakozik az ellen, mintha a képei politikai vezércikkek lennének. Treforttal, Pulszkyval, Than Mórral, Keletivel meg Telepivel nagyon összekülönbözhetett. Az egyiket "asinus triplex" néven tisztelte. A Műcsarnokot pedig "cudar kompániának". Ennek is érdekes a háttere. A Képzőművészeti Társulat tagul óhajtotta őt és illetményképpen olyan tárgyú képet kívánt, amely nem sérti sem a kisebb, sem a nagyobb rangú papságot. Az egyházzal különös viszonyban lehetett Zichy. a "Los von Rom" mozgalomnak nagy híve lehetett és a prímás vezetése alatt álló önálló magyar egyházról álmodozott. "Minek a római aggastyán, mikor ott áll Esztergom, a mi Prímásunkkal" - írja és tiltakozik az ellen, hogy egy főherceg ezt a mozgalmat "Los von Österreich"-nek minősítse.

Keleti Gusztávot annyira gyűlölte, hogy a székesfehérvári kiállításra csak azért nem küldött képet, mert nem óhajt vele egy társaságban lenni.

Munkácsyt "nem kiképzett, könnyű sikert arató tehetségnek" tartotta, Benczurban a technikai készültséget becsülte.

Egyik levelében oroszországi ünnepeltetését írja meg. Nagyon zajosan és túlságosan vadul ment végbe ez az ünneplés.

Egy vásott zsidó fiú élete, aki, ki tudja, hová került, furcsamód tarkítja a levélcsomót. Zichy Mihály arra is ráért, hogy inasnak adja az idegenbe került rábízott "kis Lorbeerbaum" gyereket és vesződjék vele, de úgy látszik, igen eredménytelenül. El is panaszolta "Roth úrnak", hogy fáradsága kárbaveszett, pedig megfelelő neveléssel embert lehetett volna belőle faragni. Kár érte.