Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 8. szám · / · Lányi Sarolta: Képek fantázia prizmáján
Él egy szoba egy szürke, furcsa házban.
Nagyon kedves, nagyon tiéd-enyém,
Gondolom és kimondom, tehát van
Van. Ha így, csukott szemmel rágondolok,
Már látom is. Bent enyhe sárga fény
S elszórva szerte fényből mosolyok.
A falról földig érő drága leplek
Lengenek, mint óriás lepék,
A vázákban holt ibolyák epednek.
Mikor belépsz, szeliden felnevetnek
Az asztal, óra, lámpa és a szék
S a kis ezüst szoborlány súg: szeretlek.