Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 4. szám · / · Figyelő

Turóczi József: Földi János költeményei

Te tiszta polgár, víg egyenes barát,
Mély tudományu, tiszta eszü valál;
Hempelyge roppant lélek apró
Tested erébe, nemes barátom!

Mégis becstelen, puszta bogács fedi
Hadház homokján szent tetemid helyét,
Még sincs ki lantján a Dunához
Igy keseregne: kimúla Földi!

Így siratta meg szegény tanítóját Csokonai, a hálás tanítvány.

Földi költészeténél érdekesebb és értékesebb élete, melyet a felszínes filológiai kutatás csak külső tényeiben állapított meg, de mélyeire nem hatott. Újabban szinte fatalisztikusan túlbecsülik azt, amit a környezet hatásának mondunk, nem értékelik vagy figyelembe sem veszik az egyén ellenállóképességének az erejét vagy környezetváltoztatásának azt a képességét, mely erős egyéniségeknél néha környezet-meghatározássá lesz. De a gyermekkor és az ifjúság első idejében, mikor az erő fejletlen s az ellenállás inkább csak ösztönszerű, a benyomások igen fontosak az egyén belső miliőjének a kialakulására.

Földi belső miliője, amint ifjúságában kialakult, későbbi életének a viszonyai között sem változik, s ritkán őrizte meg valaki ezt a belső miliőt olyan világosan és határozottan egy egész életen keresztül.

Mint szolgagyermek végzi első iskoláit. A debreceni kollégiumban is csak famulus vagy mendikáns. Szegénysége arra kényszeríti, hogy tanulmányait egy évre félbeszakítsa s tanítóságot vállaljon, mint Arany János. Már huszonkilenc éves férfi, mikor régi vágya valóra válik s beiratkozhatik a pesti egyetemre orvosnövendéknek. Egész életén keresztül kicsinyes viszonyok és anyagi gondok emésztik, ifjúságától kezdve függő helyzetben van, s polgári állása legvirágzóbb idejében is csak vagyontalan hajdúkerületi orvos. Költői lelkű ember létére tompa, korlátolt s a költészet iránt a legkevésbé fogékony környezetben, duhaj megyei hivatalnokok, apró hivatalbeli intrikák és kellemetlenségek, pocakos, pedáns, önelégült cívisek között kell élnie. Családi élete szerencsétlen, fiai előtte halnak meg. Egy más szempontból élete szakadatlan és makacs küzdelem a halállal. S míg halálos ágyán vonaglik, felesége Debrecenben mulat. Temetésére sem jön el. Az élettel szemben csak művészi, tehát igen impraktikus követelményei vannak.

Egy ilyen ember költészete természet szerint tiltakozás lesz az őt durván sértő valóság ellen, s egy képzeleti világban keres kárpótlást, ahol megválik minden kínzó és gyötrő testiségtől, addig is, míg a halál megválthatja. Földinek azonban éles magyar eszével be kellett látnia, hogy nem született nagy művésznek, hogy egyedül kell végigjárnia az életen, képzelete túlságosan józan és parlagias. Lassankint a legkegyetlenebb rezignáció érlelődik meg benne, végül elhallgat s teljesen a természettudományokra adja magát. Bizonyára sokszor érezhette azt a vágyakozást és a művészi tehetetlenségnek azt a kínját, mely a félköltőket gyötörni szokta. Saját művészi tehetetlenségének a tudata, boldogtalan élete: ez Földi tragikuma, s hogy mindezt oly nyugodtan elviselte: ebben áll az ő emberi nagysága.