Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 2. szám · / · Figyelő

Lengyel Géza: Erzsébet királyné emléke

Négy vagy öt, vagy hat - Isten tudja, hány pályázat után egy már egészen bizonyos: Erzsébet királyné emléke nem lobbant lángra magyar művészben szunnyadó szikrát, nem ajándékoz meg bennünket századoknak készülő, nemzedékeket megörvendeztető, nagyszerű remekművel. Felfedező kirándulást jelentenek a pályázatok? Meglehet, de nagyon rosszul vannak szervezve s a tehetségesek mintha bújnának előlük. Mindannak, ami Erzsébet királyné leendő szobra körül eddig történt, egyetlen eredménye egy hely-megállapítás, annyi, hogy a szobor minden valószínűség szerint jól helyezhető el a budai vár Pest felé néző bástyájának északi folytatásában, a mai Lónyay-villa helyén s nem szabadon, nem a szobormű elmosódó sziluettjét mutatva a Duna túlsó partjáról nézőknek, hanem egy építményt, amely kifelé imponáló, befelé intim és védett otthont nyújt a szobornak. E kérdés eldöntésére nem lett volna okvetlenül szükség derék építőművészek nehéz munkájára. A felelet ugyanis minden rajz, képes ábrázolás, minta nélkül néhány sornyi, egy levelezőlapon elférő írással eldönthető. Mert nem rajz után való elképzelés, hanem helyi ismeretek, a Vár, a Dunapart egész vidékének alapos megszemlélése után dönthető el csupán, hogy ez a kijelölt hely a meghatározott célra valóban alkalmas. Az év elején eldöntött építészeti pályázat a levelezőlap-metódusnál kissé körülményesebben ugyan, de megadta a választ. A legutolsó, a most elintézett pályázaton pedig, amelynek tervei most vannak kiállítva a főrendiház egyik termében - eldugottabb helyet nehéz lett volna találni számukra - ugyanezt a feleletet ismételgeti néhány építész s a különbség szinte nem több, mint hogy ismétlésük ízléses-e vagy sem. Mutatkoznak eltérések a feljárólépcsők elhelyezésében, a szobor és az emlékmű tengelyének, nívójának meghatározásában és az architektúra felvázolásában. Néhány - Hikisch Rezső, Kaszab Miklós, Tőry és Pogány egyebek között - jóízlésű architektúrát ígérnek. A megoldandó feladatot azonban pontosabban meg nem jelöli egyikük sem - mert nem követelték tőlük, mert nem volt módjukban, mert ahogyan megfogalmazták a kérdést, abban foglaltatott az adandó felelet határozatlan, széteső volta. Az emlékmű elhelyezése és a Várhegy lejtőjének művészi kiképzése: a dolog első része már elintézett, a második tétel pedig szerencsétlenül van megkomponálva. Az a Várhegy-lejtő ki van már képezve, elég artisztikusan, amennyiben egy zölddel befuttatott hegyoldal csaknem mindig kellemes látvány, és a tapasztalatok arra tanítanak, hogy annál kellemesebb marad, minél kevesebb követ raknak reá. A pályázati hirdetmény egyszerűen azt mondhatta volna a Várhegy-lejtő művészi kiképzésének szertefolyó frázisa helyett, hogy meg kell tervezni a magasan építendő emlékműhöz a kényelmes feljutás kedvéért szükséges lépcsőt A fegyelmezettebb építészek nem is cselekedtek egyebet. Megvázolták nagyjából az emlékmű architektonikus burkát s a hozzávezető lépcsős utat. Minél szimplábban, a már meglévő lejtő minél kevesebb szétdúlásával cselekedték ezt, annál jobban megközelítették igazi feladatukat - szemben azzal, amit a pályázati hirdetmény rájuk rótt. Jámbor és Bálint építészek, akik az első díjat kapták, éppen abba a hibába estek, hogy szorgalmasan és bőségesen "képezték ki" a Várhegyet, építményeket szántak a középre, az alagút fölé, az öreg bástyafalak elé: nem jó volna, ha valaha minden különösebb ok és cél nélkül, tisztán a rosszul értelmezett artisztikus hatások kedvéért a Várhegyet így teleépítenék.

A részletek ilyen mérlegelésébe azonban kár lenne belemélyedni, mert hiszen az emlékmű sorsára, megcsinálására ez a pályázat nem jelent többet, mint az előbbi, és ha az építőművészek döntést, megbízatást várnak tőle, akkor megtévesztették őket, ami mindenesetre káros és fölösleges. Ez rendezésbeli hiba - nem egyedülálló. Csak úgy hamarjában említjük meg, hogy a pályázók rajzai méretre, arányra és nagyságra nézve is különbözők, a meglevő és megmaradó vagy lebontandó építményeket pedig - a melyekhez viszonyítva kell a monumentumot elképzelni és megítélni - a saját tetszésük szerint feltüntetik vagy nem tüntetik fel. Ezek a kis technikai eltérések maguk lehetetlenné teszik a gyors és helyes összehasonlítást. Ezektől egészen eltekintve a most összegyűlt anyag, az ötletek és vázlatok e gyűjteménye még nem ád módot a főkérdés eldöntésére. A főkérdés, a főprobléma most már, a hely ki lévén jelölve, az emlékmű külső és belső, architektonikus és szobrászi elkészítése. Meg kell győződni róla, mely szobrász és építész végezné el ezt a munkát egymást a legjobban megértve, összefogózva, egyforma ritmus szerint dolgozva. Ez újabb pályázatot követel, ami sajnálatos, mert kár minden pályázaton hiába elpocsékolt művészi erőért. Még sajnálatosabb volna azonban, ha valaki azt hinné, hogy a mostani pályázat eredményt jelent, hogy ítélete olyan nyomot adott, amely után nyugodtan el lehet indulni.