Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 2. szám · / · Füst Milán: Őszi sötétség

Füst Milán: Őszi sötétség
Egy bánatos kisértet panasza

Épp egy rigó fütyölt a téli fán.
Gyönyörű volt a téli világ és eltöprengtem éppen:
Ki égeti vaj' a havas útak sárga tüzét,
S hogy sötét nyaram elaludt már s magasztos éji csendbe
Fúlt s a bús fenyők sötétje régen eltakarja:

S mint a rabló kullogott mögöttem boros, nagy bánatom, -
S: "Barbárok ők, a téli szenvedések," éppen gondolám.
S hogy: "Fagyosabb s kristályosabb a téli szerelem"...
...Mikor hazaérkezének várurunk dús szekerei éji időben
Elemózsiával s a kofáknak hideg zöldségeivel nehézre rakottan...
S a világos, karácsonyi kapún beözönlött szekerük serege...

Mihály volt a nevem s a várfal alatt korcsmából jöttem épp',
S útban valék éjfél után s ők elgázoltak engem,
S meghaltam ott, világos-szürke fellegek alatt,
S amíg a vidám kocsisok kurjongatása messzi hallék:

S a téli fagyban elszállt pőre lelkem s most bolyong,
S meghaltam egy világos kőkereszt tövében, zord országuton,
Míg a várúr drága s habos husú almákat evett,
S amíg egykedvűn kártyázott egy bús lovaggal,
S fehér macskája lustán nyújtozott egy színes szőnyegen.