Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 1. szám

Lesznai Anna: Mese

Tavasszal gazdag
Mese bazárból
Hozattam kelmét
Drága szövésűt,
Hozattam bibor
Bársonyos mámort
Egy egész véggel,
S egy másik véggel
Hozattam omló
Nehéz nyugalmat.

S vagyon a boltom
Ajtaja tárva -
Kilesek rajta
Sok hosszú órán -
"Nem jöhet reggel
Ágyán pihen még,
Nem jöhet délben
Porzik a napfény -
Csillagok húllnak
...Nem jöhet este".

Májusban mégis
Betér a kedves:
"Mit adjak néked
Uram ki jöttél
Mit adjak néked
Szerelmes párom.
Eladni vágyok
Vertarany csókért
Bársonyos mámort
S puha nyugalmat".

Felel a kedves
"Hosszú az útam
Amelyet érted
Bejártam asszony.
Léptemnek nyomán
Porzott a napfény
S amire látlak
Csillagok húllnak -
Fáradt a testem -
Asszony, adj nékem,
Adj nyugodalmat".

Telik a nyár is,
Viszi a kedvest:
"Látod én párom
Szerelmes párom
Szárnyas a lomb most
Lángol az erdő
S erjed a must már...
Karommal fonok
Nyakad körébe
Biborvér mámort
Alkonyi díszül".

Felel a kedves
"Rövid az ősz már,
Látod-e asszony
Hullnak a lombok.
Mialatt nézlek
Hervad az erdő.
Búcsúra híván
Közelg a tél már.
Csüggeteg lelkem
Rejtem öledbe -
Adj nyugodalmat."

Messzi a kedves...
Hirtelen éjre
Zárom az ajtót
Szűz kamarámnak
Homályos mélyén
Bontom a mámort.

...Vérzik a bíbor
Omlik a bársony
Borítva földig
Fájdalmas testem...
...S prédálok néma
Álmos magányban
Királyi kincset.