Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 1. szám

Lesznai Anna: Békélt pillanatban

Párom, párom, lehúnyt szemed
Kétkedő újjal illetem,
Mikor nyitod pillád megint
Mikor tekintesz másfelé
Mondván: "Másutt van a hazám"
És melyik óra hajnalán
Nézel rám idegen szemekkel
Mert más tájon serked a lomb.

Simogatod, simogatod
Kezedbe konyúlt arcomat,
Most feleded, most nem tudod,
Fiam, fiam szerelmesem
Hogy ölem nem egyetlen fészked...
Követelődzve, játszva kérded
"Látod milyen nagyon szeretlek"
- - - Most felém hajt az év.

Juhádzkodón, juhádzkodón
Tárúl felém szomjas karom.
Visszatértél szerelmesem
Uram, uram, te itt vagy vélem!
Csókvetésre fakasztod szám,
S tisztán borúl vágyad le rám
Mint hazatért tavaszi nap,
Borúl barázdás kedvesére.

Istenem, te nézel reánk - - -
Legyen úgy mint te akarod
Legyen áldott minél több fészek,
Hányjon rügyet minden tavasz.
Hogy ne vesszen el a te néped
Adj erős szívet türőt épet.
Sohase pereljen a föld - ...
Öleljen minden asszonnyod.