Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 1. szám
Szolgáljon néked kezem és ajkam,
Virágos réten meghajló térddel
Rózsát és mámort gyüjtsek ölembe
S adjam tenéked.
Szemem a kelyhek mélyébe nézzen
S legyen a tükre sokszinű kéjnek
Szomjazzak vágyban - s harmattal mosson
Téged a könnyem.
Törje fel ép magházát szívemnek
Reá verődve százféle szépség -
Tenéked megnyílt alázott kincsét
Bomolva ontsa.
Áldás azokra kik miatt sírtam -
Szavuknak izén lágyúlt a csókom,
S megadón fejlik karom le rólad
Majdan ha elhágysz.