Nyugat · / · 1911 · / · 1911. 1. szám
Szivemben a halálnak
Fakó póni-lova
Örökös körbe' vágtat
Szünetlenül tova.
A törpe póni-lónak
Patkója kőkemény,
Szörnyű sebeket szaggat
Szivem lágy fenekén.
S lány űl a vad lovacskán,
Mezetlen teste fény,
Mely villámlóan áttör
Szivemnek éjjelén.
Te lovagolsz a pónin
Kegyetlen-boldogan,
És tapsolsz nagy-vigan, hogy
Veled körben rohan.
S még ostorzod is olykor,
Édes egyetlenem,
Hogy szilaj röpülése
Még gyilkosabb legyen.
S pónija a halálnak
Addig száguld veled,
Míg szét nem rúgja egyszer
Megbomlott szívemet...