Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 23. szám

Pásztor Árpád: Barangolások

Ha indul egy hajó...

Könnyeznem kell, ha indul egy hajó,
S az oceánnak partja elmarad
Zsebkendőlengés, hangos búcsuszó
Teszik lágyabbá a hullámokat.

De mindhiába!... A szelep sikolt,
Víz, part, arc, város ködként összefoly;
Egy tétova, fekete, sűrü folt,
- Messzebb tűnik, már nincsen is sehol.

Ó, hány megy el, ki vissza sohse jő,
Ó, hány marad, ki el már sohse mén,
Hány tájat rezget az irigy idő
Utolszor most a szemek tükörén?

Hány könny fakad, ha indul egy hajó!
Elnézek a mély, sós vizek felett.
Nem ez -, a sós csöpp, a szemből folyó!
Az köti össze a földrészeket...

A csendes oceánon...