Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 21. szám · / · Babits Mihály: Mese a Decameronból

Babits Mihály: Mese a Decameronból
6.

Madonna Lisetta halavány volt és egy képre gondolt, egy képre, melyet egy templomban látott, s amelyen le volt pingálva a fehérruhás halavány Mária, aranycsillagos kék függöny előtt és előtte az angyal, lovagi ruhában, aranyos sarukban és egy fehér liliomszálat tartott a kezében. Madonna Lisettának úgy tetszett, hogy érzi a fehér liliomnak szédületes, kábító illatát és úgy tetszett, hogy látja az angyalt, lovagi ruhában, és az arca frate Alberto arca volt.

Az esti harangok elhallgattak és ünnepélyes nagy csönd borult a lagúnára -, csupa várakozás -, mikor a fekete gondola megállott a kis kapu előtt és kiszállott belőle frate Alberto lovagi ruhában. Vala pedig frate Alberto szép testű ember és erős és derekasan állott a lábán -, így írja messer Giovanni Boccacci. És mikor megjelent a kékfüggönyös ajtóban és arcára csipkézte a holdvilág az ablakívek apró mintáit, madonna Lisetta remegve és gyönyörben térdre hullt előtte. És az angyalok lovagja beszélni kezdett neki a mennyország elképzelhetetlen gyönyöreiről. Gyönyörökről, melyeket szem nem látott, fül nem hallott; melyek úgy öntik el a testet, mint a tűz az olajos forrást, s úgy gyújtják fel a lelket, mintha villám csap az Isten házába. Földöntúli örök gyönyörökről, melyekért édes a halál, melyek megállítják az időt, mint Jósué a napot és megsemmisítik a világokat. Rettenetes, nevezhetetlen gyönyörökről, milyeneket a régi istenek éreztek és éreznek fönn a szentek és angyalok.

És bizony, madonna Lisetta lelke és teste a mennynek minden gyönyörét átérezte egy holdas éjszakán és röpült szárnya nélkül és a gyönyörtől túlvilági kiáltásokra fakadt és áldott volt az asszonyok között.

*

Történt pedig, hogy idők multával a szép asszony férje kincsekkel megrakva hajóit, megérkezett utazásából és meglátva a feleségét (ez a dolog nincs benn a messer Boccacci históriájában), így szólt hozzá:

- Ó kedves feleségem, mennyire megváltoztál. Az arcod mint az estétől reggelig kinyílott virág és a szemedben titokzatos tűz ég. Az utánam való epekedés tisztított-e meg, mint tűz az aranyat és kicsiszolt, mint gyémánt a gyémántot? Ó mennyire szeretlek! Menynyire örülök, hogy végre behajthattam a pénzemet Flandriában és ismét melletted vagyok. Nagyobb gyönyörűséggel foglak ölelni, mint mikor első ízben jöttél a palotámba.

De a szép asszony áhítattal azt felelte:

- Ó uram, bocsáss meg, de többé nem vagyok a tied és földi csókoké. A mennyország jegyese vagyok és Gábor angyal talált méltónak a szerelmére. Gábor angyal szállt le hozzám egy szent ember képében és földi szerelem többé nem lehet az enyém.

- Ki az a szent ember? - kérdezte a kalmár.

- Frate Alberto -, felelte madonna Lisetta.

Erre a kalmár a legnagyobb haraggal kiáltá:

- Pusztulj előlem, gyalázatos teremtés, aki házamat és nevemet beszennyezed undok bűneiddel. Látni sem akarom többé a te pokoli szépségedet. Pusztulj azonnal, ha nem akarod, hogy a kutyák korbácsával verjelek ki.

De madonna Lisetta mosolygott:

- Én elmegyek uram; és ha fázom és éhezem és ha ütlegeket szenvedek, az mind gyönyörűség lesz immár nekem, miután az angyal leszállt hozzám egy szent ember alakjában és áldott vagyok az asszonyok között.