Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 10. szám · / · FIGYELŐ

BÁLINT ALADÁR: HASELBECK OLGA - ORTRUD

A párviadalnak már vége. Sötét éjszakában a székesegyház bejárója előtt megbélyegzett férje mellett ott gubbaszt a nyugtalan gonosz asszony, Ortrud. Túlnan az erkélyes nagy palotában visszhangos zsivaj, kürtharsogás hirdeti Henrik királynak, meg a győztes vendégnek vitézi dicsőségét. Az ablaknyíláson kitóduló fény belefut a szín túlsó felébe. Gőgös hírvivője az ünnepi tornak.

Ortrud. Szaggatott disszonáns futamok szegődnek mellé; gonoszan hörgő, fuldokló hangok alattomosan kúsznak és mint homokból a vipera csapnak ki a zenekarból.

A sötétben ülő elkeseredett emberpár heves párbeszéde együttes nagy énekbe lendül. Aztán elcsendesednek. Fehér folt bontja meg a nagy feketeséget. Elza jelent meg az erkélyen. Hazug alázattal közeledik hozzá Ortrud. De kicsap a lárva alól a keserűség, a vérre szomjazás. Megáll a szín közepén, kezét felemeli, hatalmas teste, arca lobog, sugárzik a fénysáv sodrában. Kezét felemeli, karját széjjeltárja ördögi emelkedésben olyan, mint egy veszedelmes nagy madár, mint a gyerekek álomrontó meséinek rémei. Egymagában uralja a térséget, a megtörténés, a bekövetkezés lehetőségeit. Hangjával korbácsot, zúz. Egy mozdulása megváltoztatja a tárgyak összhangját.

Nappal. Lakodalmas menet közeledik. Elébe vág, szétzilálja. Nagyszerű, izgalmas háborúság. Konok nőstény berzenkedéssel perlekedik. Száz színben játszik lángolása, alatta hiú, alattomos asszonyi förtelem. Százszor lesújtják, százszor elbukik, mindannyiszor felülemelkedik, szembeszáll az egész világgal.

Wágner álmát így gyúrta ki hússá, vérré, eleven valósággá Haselbeck Olga.

Fensőbbséges volt a megjelenése, biztos a színbe való illeszkedése. Az első felvonás elejétől kezdve az egész operán véges végig, tömören széjjelválaszthatatlanul belekap csalódott a játék forgatagába, igazi emberi motívumok meggyőző erejével tette színessé, folyamatossá egy régi monda elmosódott alakját. Teljes súlyú, lendületes volt a zenébe oltott asszonyi indulatokat magyarázó deklamációja. Énekén végigrezgett a fordulatokkal, szakadékos lejtőkkel teljes életnek megérzése, az a meg nem magyarázható valami, mely sok százunk ban széjjelosztva új alakban továbbágazik és egy művészi munkára való emlékezés színes, elevenrajzú képével ajándékoz meg bennünket.