Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 10. szám · / · FIGYELŐ

FELEKY GÉZA: A NEMZETKÖZI KARIKATURA-KIÁLLÍTÁS

A karikatúra a legrugalmasabb művészeti műfajok egyike. Az élet értékét és szépségét tagadó művészeknek minden harmónia tarthatatlanságát bizonyító alkotásai szomszédokul kapják a zengzetes hangú államférfiak és a hatalmas pénzfejedelmek hajlott hátát, suta fejtartását, tömpe orrát vagy húsos ajkát többé-kevésbé sikerülten túlzó ügyeskedéseket. Egymás mellé kerülnek azok a mesterek, akik a szokott egységeket felbontva kényszerítik az így megnyíló gazdagságot új és különös értelmű egységekbe és a nagy meghasonlottak, akiknek tisztán erotikus látása és képzelete nem érvényesülhet szabadon állig begombolkozott környezetük álszemérme következtében. Karikatúra a neve annak a főrangú művészetnek, amely teljesen magába záródik és nem hagy kiutat semmi rajta kívül fekvő felé. De vannak rajzok és színes mesterkedések, amelyek művészileg épp oly értelmetlenek, mint irodalmilag; de az alájuk nyomtatott sorokból valami játszi elmésségét lehet rájuk olvasni. Az ilyenféle művészet is karikatúra.

A közelmúlt művészi anarchiája ma még mindenkit elijeszt attól, hogy a szomszédos fogalmak között határokat vonjon és megvédje a műfajok tisztaságát. Egyelőre tehát a kacagó művészet karikatúra és karikatúra a kétségbeesés művészete. Azonkívül karikatúrának mondjuk még némelykor a tárgyilagos világlátás visszaadását is.

Ha emlékünkbe idézzük a Könyves Kálmánban most látható nemzetközi karikatúra-kiállításról hiányzó nagyhírű művészek nevét és művészetüknek mineműségét, akkor látjuk csak igazán, hogy milyen változatos és sokágú művészet a karikatúra és mennyire gazdag összeegyezhetetlen ellentétekben.

De nekünk nem a kiállításból hiányzó, hanem az ott képviselt művészek iránt illik érdeklődnünk.

A kitűnő Jean Veber műveinek egy egész kis gyűjteményét küldte le hozzánk. Egyik-másik régi, kedves ismerősöm. Most, így együtt, még jobban szeretem ezeket a finom dolgokat, mint egyenként. A csöndesség talán a legjellemzőbb sajátsága Veber művészetének, valamilyen különös, mélyebben uralkodó csöndesség. Nagy korcsmajeleneteket és birokra készülő inas, markos nőket, sűrűn rajozó repülőgépeket és nyüzsgő embertömegeket csöndeseknek érzünk. Gyors táncban pördül a pár és a mozgó testrészeken, az egymáshoz tapadó két ember összeforrásán van a hangsúly és mégis minden csöndes, mert valamiképpen könnyűek a házak és a fák és az emberek. Nem ördöngös erő szállotta meg a lóbáló karú, megfeszített lábú embereket: a libegő könnyűséget nem tartják föl a korlátok, Az életben esetlennek, torznak látott mozdulatok túlnövekednek eredeti arányaikon és egyszerre teljességében megmutatkozik a bennük végiglüktető tiszta ritmus. Az alakok és a tárgyak térbe állítása dekoratív kiegyenlítődést és nyugalmat ad a legmozgalmasabb jelenetnek is. Nem csupán a sokszínű lapokon, hanem feketével és fehérrel is újszerű és harmonikus folthatásokat ér el a művész. Így a rheims-i repülőversenyről készített rajzán a felhőkből elő bontakozó fehér szárnyú repülőgépek meglepő hatásúak. Ugyanaz a hangulata egy másik rajzának, ahol a különböző újságokba pólyált fejű emberek harca példázza a bibliabeli vakok esetét. Itt érezni, hogy Veber mennyi ízléssel és ötletességgel talál a tárgyi megkötöttség körén belű tisztán művészi lehetőségeket.

Veberen kívül jelentékeny külföldi mester nincsen számba vehetően képviselve. Galanis néhány munkája nagyon finom színben és jellemzésben, de a mesterből nem árul el sokat.

A magyarok közül Herman Lipót a legérdekesebb. Nagyon gazdag ember. Kékebb neki a tenger és zöldebb az erdő, és ragyogóbb az ég, mint másoknak. Gyermekesőt hullat a megrázott fa és tavasz érkezésekor furcsa tündérek járják a táncot. Minden mértéken túl megdagadnak, földuzzadnak a testformák és csodaszörnyekké terebélyesednek az emberek. Az emberi test minden aránya megbomlott ezeken a szörnyű hájtömegeken. A dióhéjnyi sajkán didergő vékonycsontú, horpadt mellű Odysseus egész félelmeseknek érezteti a hatalmas szirén-kolosszusokat. Aki ilyen látomást mer megfösteni, az vagy vakmerően tagadja az emberi test szépségét, vagy pedig olyan fönséges misztériumnak érzi az örök lélek földi hüvelyét és olyan kicsinynek tudja saját magát, hogy csak bakugrásokban fejezheti ki alázatos hódolatát. Szilaj erotikumtól fülledt a képeknek a levegője és ez az erotikum organikussá formálja és táncba állítja a legaránytalanabb csodalényeket is.

De milyen egészséges Herman művészete Vadász Miklós rajzainak világához képest. Hiszen a művészet birtokába vehet mindent, ami az ég leple alatt történik, ha van miért birtokába vennie. De ezeknek a fürtös hajú, rizsporos vagy rózsaszínre festett arcú uraknak, akik mélyen kivágott mellényt, csipke alsónadrágot és áttört harisnyát hordanak. semmi közük sincsen a művészethez. Különös mosolyok és átlátszó burkolatú célzások nem tesznek újra érdekesekké unott típusokat. Vadász merészen és szemérmetlenül elindult egy még kiaknázatlan birodalomba és zsákmányul meghozott néhány apró toilette-titkot. Az egész Vadász-gyűjteményből csak néhány vázlatban hagyott ötlet értékes; ezek frissek, ügyesek, találóak.

Bezzeg egészségesek és erős markúak ám Pólya Tibor emberei. Pólya utcai jeleneteiben van igazi, harsány kacajú vidámság és friss, érdekes színben és az alakok beállításában a dekoratív hatásra törekedő operaszínpad is.

A mesteremberek sok unalmas, szürke árucikke és a gyerekes, ügyefogyott ízetlenségek között pompásan érvényesül Vészi Margit előkelő dilettantizmusa. Reinhardték arcképcsarnoka kitűnő. Tömérdek finomság, léleklátó intuíció és jellemző ötlet van bennük. Az összefoglalások és a vonalak roppant merészek és mégis magától értetődőek, egyedül lehetségesek. Ilyen könnyű és biztos kézzel csak az a művész oldhat meg nehézségeket, aki nem is ébredt tudatára annak, hogy milyen nagy veszélyeket került ki csaknem magától, gyorsan futó ónja. Az ösztön néha-néha pótolja a mesterségbeli tudást.