Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 8. szám · / · IGNOTUS: A LIRAI KRITIKA

IGNOTUS: A LIRAI KRITIKA
ÉN ÉS A KÖNYVEK. HATVANY LAJOS ÚJ KÖNYVE.KIADJA A NYUGAT

1.

Az olvasónak, és, aki az olvasás művésze: a kritikusnak a lírára való jogáról írta e könyvét Hatvany. Több ez, mint az impresszionizmus dicsérete. Jules Lemaître akadémikus ahhoz képpest, ahogy Hatvany a szeszély, a válogatás, az elfogultság s az igazságtalanság jogát reklamálja a kritikus számára. A könyv élemény, mint minden egyéb élemény. Hogy mennyit ér, az attól függ, hogy az én számomra mennyit ér. Hogy mit jelent, azt az határozza meg, hogy az én számomra mit jelent. Írójának: joga és kötelessége volt úgy megírni, ahogy tudta. Nekem: jogom és kötelességem úgy olvasni, ahogy tudom. Úgy, ahogy s aki aznap vagyok. Holnap másképp mint tegnap. Sőt lehet, hogy holnap egyáltalán nem, holott tegnap egyéb könyv sem volt számomra ez egynél. Ennél az egy könyvnél vagy ennél az egy költőnél, aki mai könyvében más, mint aki tegnap volt, s akinek egy nap egyik könyvét szeretem, másnap másik könyvét, aszerint, hogy az élet égő folyamatának mely fokához értem, hevülésének vagy lohadásának lajtorjáján, gazdagságában vagy gyérülésében feltolakvásainak. Légy egoista, ó kritikus, a költővel szemben, aki mind született egoista. Ezzel emelkedel cselekvésbe, ezzel emelkedel művészetbe - ahol ő feletted valónak érzi magát, ahol te is feletted valónak érzed őt. Ne légy bolond, ne légy a bolondja, légy úr, mint ő, légy nagyobb úr, mint ő. Mert ő az életet, ezt a süket és vak történést facsarja ki, hogy, mint a kifacsart citromot, elhajítsa. De te őt, az urat, facsarod ki. S ezzel te vagy a legnagyobb úr; költőbb vagy a költőnél; a sah in sah vagy, a királyok királya!