Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 7. szám · / · FIGYELŐ

BABITS MIHÁLY: FUTURIZMUS

1. Szecessziós olasz könyv, elég ízléstelen, olyan széles, amilyen hosszú. A címe: Aeroplánok; és tartalmazza a második futurista proklamációt Marinetti tollából és Paolo Buzzi verseit. A Poesia c. folyóirat kiadása; s az első lapon magának a hírhedt Marinettinek sajátkezű ajánlása: Au directeur de Nyugat hommage sympathique de Poesia. A tartalom: egy tökéletesen érthetetlenül és nagyhangúan szimbolikus előszó, melyben naiv hévvel van elmondva, hogyan ostromolják meg a futuristák a Paralízis és Podagra nevű városokat; és gyakran homályos, mitológiával telt, erőszakkal disznókodó és zseniáliskodó, szerfelett affektált költemények, elég ritmikus szabadversben, egy-egy helyen még rímmel is. Mind a két író stílusa... erősen emlékeztet egy bemocskolt és leráncigált Nietzschére, s mindkét író mindenáron felhasználja a modern technika vívmányait, már nem a verstechnikáét, hanem az automobil és aeroplán-technika vívmányait. Mikor ugyanis nem antik szabású kéjhölgyekről, sem saját nagyságukról, sem a kritikusok ostobaságáról nem beszélnek, akkor rendesen automobilokkal és aeroplánokkal hozakodnak elő. Van aztán még egy téma: a politika; tele tüdővel szidják az osztrákot. Íme a versek "alapgondolata" két sorban:

- Abbasso l'Austria el Poeti minori
el Critici maggiori!

Le Ausztriával és a kis költőkkel és a nagy kritikusokkal! - E politikus szabad költő sokszor olyan, mint egy beteg Walt Whitman. S a pontos körülíró, naivul zengzetes olasz nyelv kétségbeesetten erőlködik, ködöket és diszharmóniákat létrehozni.
 

2. Mindezek nem olyan dolgok, melyek alapján a Nyugat a PoesiávaI valami szellemrokonságot vállalhatna. Amit az olasz az ő sajátságos gyermekes enthuziazmusával most próbálgat, nálunk már túlhaladott dolog s mi azokban nem modernséget, hanem a modernség paródiáját látjuk. Nálunk már csak harmadrangú Adyutánzó ragaszkodik okvetlen az értelmetlenséghez s vidéki írók akarnak mindenáron perverzek lenni mint a gimnazista ha tiltott gyümölcsről álmodik. Az automobil is elég avult költői rekvizitum már, mióta ráültettük többen is a halált; s a politikába és osztrákszidásba mi magyarok, hál Isten, alaposan belecsömörlöttünk. A Nietzsche-utánzás sem igen imponál mióta Nietzsche gondolatai is divatcikkek lettek. S főleg a Nyugat több éves gyakorlatával mindig azt mutatta, hogy a költészet akkor modern, ha költészet és nem akkor költészet, ha modern.
 

3. Mindazonáltal mi is futuristák vagyunk szívvel-lélekkel és igaz örömmel tapsolunk a lelkes kis olasz csapatnak. Reggel köd szokott lenni és a köd gyakran azt bizonyítja, hogy reggel van. A köd el fog oszlani, ha feljön a nap. Nekem az az érzésem, hogy Itáliában ma még nem jött fel a nap: örülni kell a ködnek. Carducci halála óta nincsen új jelenség: d'Annunzió tisztán receptív képesség, Pascoli nem modern a szó minden értelmében. Az olasz Arany János még ma is a legmodernebb olasz költő, mint ahogy nálunk is még kevéssel ezelőtt Arany János volt a legmodernebb magyar költő. De Carduccival épp oly kevéssé halt meg az olasz poézis, mint Arannyal a magyar. A köd jelent valamit.
 

4. Buzzi könyvében egyébként vannak értékek is, költői látás, az olasz dombok hangulata, esti hangulatok, harangszó, esti Venezia, és ebben zene, bár ez is Nietzsche-zene, a Zarathustra második táncdalára emlékeztető. Az érthetetlen 20 oldalas poemettókon és furcsa modern balladákon kívül (mint a Paolo és Cordiviola balladája, kik közt Paolo maga a költő, Paolo Buzzi, ki aeroplánon utazik kedvesével, akit azonban útközben le akar dobni a csillagok közé...) ezeken kívül vannak a könyvben szép strófák a bacchikus dombról, szép sorok a költészet édességéről, a lupanarok melankóliájáról, kórházakról, börtönökről, kaszárnyákról és kolostorokról: Canto dei reclusi. Buzzi itt sem eredeti. Baudelairet utánozza tárgyban, Gustave Kahnt és Henri de Regniert a szabad verselésben: de ő eredetinek érzi magát és meri eredetinek érezni magát és már ez is nagy érdem. A legnagyobb érdem pedig az a fiatalos magabízás és meggyőződés, az a harci kedv, amellyel úgy Marinetti, mint Buzzi a csatába vágnak. Himnusz a Háborúhoz: ez a Buzzi könyvének első és legszebb darabja. És ennek tapsolunk.
 

5. Tapsolunk, mert mi is futuristák vagyunk.