Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 7. szám · / · ADY ENDRE: A MINDEN-TITKOK VERSEIBŐL

ADY ENDRE: A MINDEN-TITKOK VERSEIBŐL
I.

Megint ott vagyok elverten
Tul a nagy, családi kerten,
A mindszenti temetőben
Gondolatban s balogul:
Megint nincs semminek célja
És ezernyi kétség-hélya
Megint a szivemre hull.

Itt, szivemre, éhes csőrrel,
Husevővel, vérevővel,
Hélya-csapatok lecsaptak
S már sikoltni sem tudok
Élve, tépetten és fázván,
Nagy-rohanva és paráznán,
Most már futni sem futok.

Ott a tőben és kutfőben,
A mindszenti temetőben,
Ott vagyok Párist-loholva
Veszekedetten megint,
Veszekedetten, elverten,
Tul a nagy, családi kerten,
Végleg, fáradtan, megint.