Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 7. szám

GELLÉRT OSZKÁR: BOCSÁSS MEG ÉDES

Ideges dobolások az asztalon.
Köhécselések,
Mik elnyomják a "bocsáss meg édes"-t.
Bűnbánó sóhajokból mitse halló
Kacér siketség.
Aztán egész csönd. Kacér némaság.
S két, kívül az arcon
Merev vonalat szántó
Egymásra szorított állkapocs -
S tekintet:
Tág orrlyukakkal mozdulatlanul
Egyetlen pontra szegeződő,
Körül minden mást elhomályosító,
Vakká tevő.
Kacér, kacér világtalanság.

Ó asszony, asszony, halált tettető
Gyámoltalan bogár:
Ugy-e érzed, érzed ugy-e már a veszted,
Hogy egy pillanat még s megránt vadúl,
Magához lódít, kezébe kapja fejed,
Bezárt füledbe viharával belebömböl,
Húnyt szemed előtt piros tüzeket rak,
Csukott szád boldog-ijedt sikolyra csalja
A diadalmas élet.