Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 6. szám

BALÁZS BÉLA: NOCTURNO

Kievezünk. - A partok elmaradnak,
Hanyatló bibor bércei a napnak.
Kinyilt az éj. A fényfüggöny levált.
A földhajó kis kikötőből újra
A partatlan sötét vizekre szállt.

A földhajón kigyulladnak a fények,
Millió ablak és millió lélek.
Csókok, dalok, piros lámpásszivek.
Szép izzó díszben száll a föld hajója.
De nem tükröznek a sötét vizek.

Idegen, hűvös, örök ár körül
Feketén, némán, mérhetetlenűl.
A földhajón megkuporog a dal.
És én is kajütablakomba állok
Virrasztani a virrasztóival.

Idegen, hűvös, örök ár körül
Szemem nyílása kerekre feszül,
Haj, csókos, dalos, alvó emberek,
A hajón lék van. - A lelkembe halkan
Zuhognak be szent idegen vizek.