Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 3. szám · / · FÜST MILÁN: OBJEKTIV KÓRUS
Órjás boltívek homályán siránkozó mécs alatt ki térdelsz
S zokogsz elhagyottan, míg az orgona búg, mint a kiszakadó sírás
Látom bűnöd innen kósza lélek én, ki véletlen, hogy erre járok
S kinek szive tiszta és magános, mint templomi csengetyü lézengő bánata:
Jaj, jaj, elfeledted honnan származol: vidám valál, s öt percig gondtalan,
Jaj, jaj, mily eibízottan s önfeledten éltél könnyelműn párosodván,
Jaj, jaj és visszadönt a szélvész magas csúcsairól most örömödnek
Szörnyűséges, feneketlen bánatok mély, földalatti völgyeibe!
Sápadtan önts tehát a reszkető láng bíborába még kevés, nehéz olajt,
Hadd csapjon fel magasra s lobbanva égjen el s hirdesse kínjaid
Mi Urunk előtt, ki bús felhők mögül halál képében ránk leselkedik
És nézi szörnyű szenvedéseink egykedvűn s réveteg mosollyal.
[+]