Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 1. szám

HELTAI JENŐ: ELŐSZÓ EGY SOHA EL NEM KÉSZÜLŐ VERSES KÖNYVHÖZ

Boldog, kinek nagyröptű lelke
Álommezőkön andalog,
Akit királynak koronáznak
Kilenc, pogány, szent angyalok.

Én a józanság országútján
Tülekedem, lopok, csalok,
Vékony kenyérért, gyatra bérért
Csak görnyedek, csak agyalok.

Én, aki tudtam szállni bátran,
A szárnyas lórul rég leszálltam,
Ma már nem járok, csak gyalog.

Háttal fordúltam már a Napnak,
Kihűlt szívem mélyén fakadnak
Színtelen, elkésett dalok.