Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 16. szám · / · FIGYELŐ

BRESZTOVSZKY ERNŐ: REPÜLJ, HAJÓM!

Aeroplán, biplán, monoplán, aviatikus, sárkányrendszer, merev gömbrendszer - és még egy csomó új szó, új fogalom. Akik most járják a középiskola alsó osztályait, azoknak sem a szó, sem a fogalom nem lesz új: a kávéházi technikus-szakértők már ma is oly beavatottsággal beszélnek róluk, mint a lokomotívról, amelyet azért nem ismernek, mert elfejtették, amit az iskolában tanultak róla, vagy az automobilról, amelynek szerkezetéről azért nincs fogalmuk, mert az ő idejükben még nem tanítottak róla a fizikai órák alatt. napról-napra olvasott, szokványos valami lett már egy-egy újabb röpülés-siker és minden sikerről kiderül, hogy a kísérletező versenytársaknak ennél is nagyobbra, szédítőbbre van kilátások. Ismeretlen emberek bukkannak elő hét-hét után: hol Krakkóból valami -szky vagy -jevic, hol Jekaterinoszlávból valami -noff, hol Yokohamából valaki, akinek a nevében három kötőjel is van, hol Philadelphiából valami olyan úr, akinek eddig csak az volt a nevezetessége, hogy a nevében egy betű sincs, amint becsületes magyar ember úgy olvasna, ahogy a tengeren túl kimondják. S ez a sok új ember mind hoz valamit: új repülőgép-rendszert, javítását a réginek, új gépkezelő-módot, más motor-alkalmazást, nagyobb vakmerőséget, több rafinériát. Néhánynak van sikere, százaknak sikerre kilátása, ezreknek törekvése rá, millióknak vágya utána, tízmillióknak lelkesedése az eredményeken, amelyekben az Ember új diadalát látják, de - a százmilliók, akiknek sorsára oly nagy vagy még nagyobb változtató hatással lesz az új találmány, alig vesznek róla tudomást. Ezerhatszáz millióan élünk a földön, de kötve hiszem, hogy egy-két, legfeljebb három százmillió embernél több akadna, akinek fogalma van arról, hogy az ember nincs már kötve a röghöz s amint a gépből csinált lovat, csinált már gépből sast is, pedig ezt a madarat csak egyszer próbálták repülőkocsi igájába s azt az ókori kísérletezőt is úgy kifordította légi szekeréből a négy madár, hogy a repüléssel nem próbálkozott többé, de még az - élettel sem.

De tovább megyek: mi, akik tudunk a Blériot-król, olvasunk Wright-ékról, csodáljuk Latham-et, mert cigarettázva merte várni a mentőhajót a La Manche közepén, a hullámokon ringó aeroplánon heverészve és számon tartjuk, hogy a németnevű francia Sommer 2 órával 27 perccel és 25 másodperccel tartja a repülés időbeli világrekordját Fahrmann-géppel, - még mi sem tudjuk igazán, mit jelent ez a találmány gazdasági, szociális, kulturális szempontokból. Ösztönünk érzi: nagy eset az eset, de fantáziánkat lankasztja a sok csalódás, amely találmányokhoz kötött nagy várakozások után bántotta a lelkesedő embert. A megszokás, az ismétlődő, variálódó újsághírek közömbösítő hatása, a nagy esemény köznapiasítása is fátyolozza a szemet: amit megszoktunk, annak nehezebb belátnunk a jelentőségét. A megszokottság eltakarítja megfigyelésünk útjából az alkalmakat, amelyek arra kényszerítenek, hogy a keletkezés miértje meg a hová fejlődés hogyanja után kutassunk, csak a friss szenzáció döbbenete követeli meg az okok és hatások kutatását.

Pedig a repülőgép volt miértje és leendő hogyanja mindnyájunknak, akik nem vagyunk nagyon öregek, egyéni életünkbe is vághat. Amiért közvetve: mert befolyásolja a hogyant. Ahogyan pedig azért, mert a levegő-gép hogyanja: teherbírása, gyorsasága, leszállni-felszállni kényelmesen tudása, kitartása és egyéb tökéletesíthető tulajdonsága határozza meg hatását a gazdasági s vele a társadalmi meg a kulturális életre. Amiért: mért tanult meg éppen most repülni az ember; miért voltak sikertelenek bolond mániákusok és lángeszűek repülő-kísérletei eddig, kellett-e és miért kellett éppen most kitalálni azt a gépet, amely madárrá teszi az embert?

Azért is, mert a földön közlekedő járóművek fejlesztése már nehéznek bizonyul. A vasút nagy földterületeket köt le és von el a termeléstől, építése tehát drága. S aztán: bármennyire is szédítő gondolat lehetne a delizsánc utasának, akinek egy hónapjába került Brassóból Bécsbe jutni, hogy ma ezt az utat egy nap alatt megtehetné, bennünket, mai embereket, akiket munkahelyüktől néha más megyébe költözhet ki a városi zsúfoltság, akik Morvaországban vesszük-adjuk és fogyasztjuk az ausztráliai búzát, Budapesten hordjuk az angol posztót, Argentínában isszuk a magyar ásványvizet és Londonban esszük az Új-Zélandban leölt marha húság - ezerféle gazdasági kapocs köt a közlekedés még nagyobb gyorsításához. ha feleannyi idő alatt lehetne a levágott marhát jégkamrás hajókkal Argentínából Londonba szállítani: jobb, fogyaszthatóbb, olcsóbb lenne. Ha a személyforgalmat háromszorosan gyorsítani és olcsóbbítani lehetne: a város lakóhelyből lassan csak munkahellyé válnék és a lakásdrágaság elől kimenekülne a dolgos ember az üdülőteleppé változott faluba. A vasút gyorsítása azonban veszedelmes és drága, hiszen a síneket a 200 kilométeres gyorsasággal száguldó német villamos-vonat kísérletei alkalmából kerítéssel kellett elzárni, oly sok a szerencsétlenség. Nagy városok helyi forgalma mind lejjebb szorul a föld alá vagy feljebb a föld fölé: mindkét módszer rengeteg drága. Olyan közlekedő eszköz kell, melyikhez nem kell szükséges alap, sín, vezeték, amelyik mehet - és gyorsan mehet - ahová tetszik, külön útépítés befektetése nélkül a már meglévő, ingyen használható köz-útvonalakon - ez lett pár évtizede a szükséglet. S a szükség meg is teremtette az automobilt. Az automobil gyors, síneket, külön befektetést útépítésre nem igényel s azért sokat vártak tőle. A várakozás azonban hiábavaló volt: az automobil folyton gyorsabb lett, de folyton veszedelmesebb is a gyalogos közlekedésre. nem is olcsó. Hajtóereje is drága a villamosságnak hosszú úton nem tudja hasznát venni. Amíg a kicsi helyen elférő, olcsó robbanó-anyagokkal nem tudunk úgy motort hajtani, mint benzinnel, vagy amíg olcsó és a mainál százszor több energiát elraktározó kicsiny és könnyű akkumulátor nincs forgalomban, addig az automobil luxus-cikk marad. De azután még kevésbé lehetne rendes közlekedés-eszköz, mert veszedelmes, mert már mai sebessége is tűrhetetlen és rendőri korlátok között fejthető csak ki a közutakon.

Minthogy pedig főként a sínekhez nem kötött személyközlekedés gyorsulása mégis sürgős gazdasági szükséglet, bár a közutakon tűrhetetlen, egy mód marad csak hátra: a levegőbe küldeni az automobilt, szárnyat ragasztani a motorához, madárfarkat kormánykerekéhez. Amióta Lilienthal a biciklit szárnyasította meg: emberi erővel akart repülni és szerencsétlenül járt, amióta a léggömbről bebizonyult, hogy csak akkor lehet kormányozni, ha a szél véletlenül odaviszi, ahová a kormányos akarja - az aviatikusok tartós és komoly eredményeket csakis szárnyas automobil-motorral, automobil-kormánnyal értek el.

Gazdasági szükséglet volt a forgalom gyorsítása s ez a szükséglet teremtette meg az automobilt. Az automobil azonban nem elégítette ki a szükségletet a földön, tehát elnevezték aeroplánnak, felrepítették a levegőbe: ott ugyan el nem gázol senkit, ott száguldhat az összeütközés veszedelme nélkül félezer kilométert is óránként. Ezért akad most annyi aviatikus, azért van és lehet sikerük, ezért született meg a madár-ember, akinek automobil-sofőr az apja.

A gyerek már megvan, de még anyatejre szorul: automobil kíséri a földön, torpedózúzó a tengeren a szárnyaló aeroplánt. Mi lesz belőle, ha megnő? Mit és hogyan fog férfikorában cselekedni?

Jósolni nehéz mesterség: le kell vonni a meglévő tények valószínű következményeit fantazmagóriák nélkül, bár fantázia nélkül nem lehet még a valószínűségeket sem eltalálni s a logika fantáziává formálódik, mihelyst a jövendő végtelen határait kutatva a ma távcsövével, elkáprázik a szeme. És jósolnunk mégis muszáj: előre számítunk, mennyi jövedelmünk lesz valószínűleg a jövő hónapban és - hogy milyen hatású lehet ránk, az emberiségre - például a repülőgép tökéletesedése. Mindkettőt egyformán kell és lehet valószínűség szerint jósolgatnunk s amit nem tudunk, azt elhiteti velünk a logika és a fantázia együtt.

A repülőgépről sem kell azonnal utópista regényeket végigálmodni, csak éppen elképzelni eshetőségeit.

Mindenekelőtt: az aeroplán - nem lehet kétség benne - mihamar oly biztos, oly gyors és oly használható közlekedőeszköze lesz a levegőnek, mint az automobil az országútnak. Előnye: nem kell út neki s ha a benne ülő le is eshet és éppen úgy a nyakát szegheti, mint az útszéli fának neki szaladó automobilon - a lassúbb közlekedésnek nem lesz réme és életveszedelme, mint négykerekű elődje. Ennél több előnye azonban a motor-technika mai állapotában alig van. Nem kell utak kanyarulatait, szembejövő kocsikat kerülgetni, kifejtheti teljes motor-sebességét s így - mondjuk - kétszeresen gyorsabb lehet személyforgalmat lebonyolító képessége, mint az automobilnak. Bécs és Budapest között repülhet ide-oda, megállás, a benzinszükséglet megújítása nélkül, de hosszabb útra s pár száz méternél magasabb kirándulásokra, míg a motor új hajtóerőt nem kap, nem lesz való. Amolyan luxus-cikk marad, mint gumikeréken szaladó mintája, praktikus haszna alig lesz nagyobb: normális, mindenkinek hozzáférhető járómű nem lesz belőle. A vasutak részvényeseinek nem kell tartaniuk a konkurenciájától, az országok vámhatárait nem kell repülő fináncoknak őrizniük miatta. A társadalom életét nem fogja fölforgatni, megmarad szép vívmánynak, technikai csodának, kiváltságosok örömének, sportnak, esztétikus lelkű gazdagok számára új szépség-forrásnak, a katonaság kisegítő gyilkos szerszámának, - de nem idéz föl világpolitikai változásokat, nem dönti le a vámhatárokat, nem teremt új művészetet s a levegő, a magasság esztézisét nem teszi a művészet hajtóerejévé.

De azonnal másképpen fordul a dolog, ha meglesz a mainál sokkal könnyebb és sokkal erősebb motor. Ha az aeroplán nem kénytelen pár óra alatt leszállni egy kanna benzinért, ha majd elbír egy tartalék motort is, ha a motor energiája előtt sem előre, sem fölfelé nem lesz határ.

Ezt az új motort jó lesz monopolizálniuk az államoknak - ha képesek rá - és gyártását úgy büntetni, mint a bankóhamisítást, - ha ugyan rajta kapatják magukat a gyártói, mint az ügyetlen bankóhamisítók. Mert ez a motor már sok mai érdekre halálos veszedelem lesz, ha rászerelik a repülőgépre. Elsősorban: megszüntet minden vámvonalat. Mihelyt repülőgéppel szállítani nem drágább, mint vasúttal, a csempészés írott malaszttá teszi a vámtételeket s nincs az a repülő finánc, aki elcsíphetné a dugárut. A vámok mihamar tarthatatlanokká válnak s ezzel az egyes országok önálló gazdasági léte is veszedelembe kerül. Erősebb iparú államok akadály nélkül teszik piacukká a mezőgazdasági országokat, mintha csak saját országuk mezőgazdasági vidékeiről lenne szól. Új országokat vonnak be a kapitalista civilizáció körébe s a kereskedelmi, ipari tőkének folytonos szaporodása, az áru cirkulációjának szédületes gyorsasága, amelynek a vasút s a gőzhajó adta meg a lökést, - megtízszereződik. Közelebb kerülnek egymáshoz, keverednek nyelvben, gondolatokban a népek, - de a mainál sokkal élesebb ellentéteket idéz föl az államok között a kapitalista konkurencia, Az államok helyzete: állandó feszültség kifelé és állandó harci készenlét - befelé is, a tömegekkel szemben. A szárazföldi és tengeri militarizmusnak harmadik testvérük: a levegőbeli segít a katonáskodás rendszerét ad abszurdum fejleszteni. Nagy válságok, nagy rázkódtatások következnek, amelyek meg-megrendítik a kapitalizmus palotájának arany-oszlopait...

És mindezt egy idején föltalált motor idézi elő. És ha nem lesz meg?

Talán máris megvan.

Edison állítólag már gyártja és két év alatt forgalomba bocsátja a régen keresett, szinte végtelen tömegű villamos energiát elraktározó akkumulátort, amelynek révén oly automobil motort is állított már elő, amellyel egy jól kihasznált mai automobil két-három évig lehet üzemben újratöltés nélkül. Ha ez igaz, akkor nemcsak az automobil-gyáros Blériot-k a repülés hősei, akik leszerelik a négy-kerékről és fölszerelik a dupla vagy szimpla szárnyú sárkányra az automobil-szerkezetet, hanem Edison is igazában véve a repülés-technika forradalmára, ő adja meg az alkalmat mindarra a forradalmi változásra, amit az igazi, a felnőtt repülőgép előidéz.

A laboratórium spekuláns és méricskélő, csupa-praktikum tudósa ezzel a tisztán technikai fölfedezéssel nagyobb befolyással lesz az emberiség morális fejlődésére minden papnál és esztétikai fölfogására minden művésznél. Mert a pap és a művész csak létező vagy létezett morálnak, esztétikának hirdetőjeként érvényesülhet, Edison pedig előmozdítja egy új morál, új esztétika keletkezését is - ha nem is karja, ha nem is tud róla, ha semmi sincs is távolabb tőle a morál prédikációkra, esztétizálásra való hajlandóságnál. Lehet, hogy őt nem lelkesíti a Blériot-k érzése: "szállani, szállani, szállani egyre, új, új vizekre, szűzi nagy vizekre! Repülj hajóm, ne félj hajóm!" - lehet, hogy a repülés titkával, a titok-megoldás következményeivel ő sem törődik többet az átlagembernél. nem érzi, mit tesz, amint a levegőben életüket kockáztató keresői a pénznek és hírnek sem érzik, mekkora jelentőségű a szerepük.

Akár érzik, akár nem: betöltik. Akár akarják, akár nem: új társadalom, új emberek, új erkölcs, új szépség termelői.