Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 14. szám · / · FIGYELŐ

KARINTHY FRIGYES: KÁRPÁTI AURÉL: AZ ÉN ÖRÖKSÉGEM.

Én lelkem, vesszünk hát bele még egyszer a kék ezüst, holdfényes ködökbe, melyektől pedig jó volna már megtisztulni végképpen. Mit kritizáljak sokat, Kárpáti Aurél egypár verse meghatott és elringatott, akárhogy forgassam is elmémben művészi meggyőződésem részleteit. Régi, mohos emlékek rémlenek, "von alten Märchen winkt es" gyermek-érzések, misztikus gyönyörök: ez a hihetetlenül finom pára, mely ráborul mindenre és a végtelenbe olvad el.

Lelkem genezisét, ködbeborult gyermekkorom érzés-állapotát kell felidéznem, hogy Kárpáti Aurél holdas romantikájáról szólhassak. Azt a hangulatot, amellyel álmodozó, német romantikáját érezte, a "Traumbilder"-ekét.

Kárpáti Aurél romantikája gyökeresen német és specifikusan heinei. Verlainet említi valahol: pedig ez a poézis semmitől sincs oly távol. Íme egy vers:

Akit én szeretek.

Szomorú lehet, mint az álmos
Óraütéstől szaggatott éj
S olyan fáradt, csendes, lemondó
Mint temetőkre hulló holdfény.

Tán messze tengerek kék partján
Vár roskadtan egy sziklafoknál -
Vagy még ma az utamba téved?
Ó azt hiszem, régen halott már.

A legkékebb, a legholdfényesebb, misztikus német romantika ez, mely álmokká folyaszt össze mindent és mindent hűvössé tompit. Hideg, ezüstös alkonyatokban sétál, sötétlő árnyak futnak előtte és távoli, tompa temetőkből borzongató szelek, "gar seltsam schauerlich". Halkan muzsikáló őszi eső verdesi ablakát, majd fakóra váltan hallja, hogyan ugat be a halál sánta, vérivó kutyája. A fiatal Gulácsy tompa, regélő képeit szereti. "Beteg" "megkésett" "fáradt" "bús" "hüvös" "unott" "lágy" "méla" "sápadt" "borzongató" - : kedves szavai, kedvenc színei, ezeket keveri legszívesebben a palettán, ezektől válik tompává, egyöntetűvé a színfolt. S végül "akiknek lelkében megcsókolta egymást a szépség és szomorúság" azoknak ajánlja könyvét.

Emlékszem rájuk és szeretnék már nem emlékezni. Nagyon értem azt a másik Heinét, aki, elmélyedve, maga mérte a halálos csapást önmagára és a német romantikára. És nem szeretném, ha az ifjú Magyarország beleveszne ebbe a miszticizmusba, melynek emlékét Kárpáti Aurél versei keltették fel bennem. Mert szépségen és szomorúságon, szép szomorúságon és szomorú szépségen kívül más értékek is vannak még az emberi lélek mélységeiben: erő és indulat, nagy eszmék, büszke elhatározások. Vagy igazán csak az volna a költészet, mely elernyedt, fáradt könnyeket sajtol ki szemünkből; méla, szorongó bánatot, vigasztalan csöndet szuggerál, kedvetlen, szürke szomorúságot lop a szívbe? Chopin-szonáta, C-moll szonáta, Sonata pathétique, Notturno és megint Notturno: - eh! egy kis Wagner-muzsika kellene ide.

*

Major Henrik, aki a kötetet szimbolikus formákkal és alakokkal illusztrálta, nem tud őszinte hatást gyakorolni. Modorosságán keresztül nem érezzük és nem értjük meg művészetének belső rugóit: utánérzett stílust látunk csak, néhol az "épater le bourgeois" nem éppen művészi szempontjának egy kis szelíd mellékízével, mely hidegen hagy. "Halott szerelmek sírvirágain" című illusztrációja mégis szép: súlyos lápvízen rózsákkal teli ravatal úszik, rajta behunyt szemű lány, hátul hangtalanul ringanak a kákák. Egy fáklya füstjének hullámos, elfolyó vonalai éreztetik a levegő remegését.