Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 9. szám · / · FÜST MILÁN: MEGHALTAM

FÜST MILÁN: MEGHALTAM
I.

Élő isten, mért haltam meg ártatlanul,
Hisz, mint liliom, tiszta volt szívem
És bámúlt nagy-szelíden, akarattalan
Mély, szomorú állatszemem kerek két ablakán...
Mért kellett hát elmúlnom s lennem semmivé?...
Ó én mért nem nézhetem többé a napfény kedves tükreit
S az árnyék mélyen, átlátszón sötét üvegjét,
Ha evvel ártalmára senkinek nincs bús tekintetem
És senkit meg nem bántok, rontok avval, még hogy élek
Az édes csendbe, szende szemléletbe elmerülten?