Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 7. szám · / · IGNOTUS: VÁLTOZATOK SZEMJÁTÉKRA

IGNOTUS: VÁLTOZATOK SZEMJÁTÉKRA
Un poco meno allegretto

Nem bánom, ha haragszol. Haragudj,
Szeretem, ha elforditod fejed,
Szeretem a fitymáló remegést
Mely ajkadat biggyeszti és finom
Cimpáidat tágitva, öszevonja
Házfedelessé két szemöldököd.
Szép ház az, melyre borul e fedél,
Tündértanyára vall sötétes fénnyel
A csillogó két ablak, mely elé
Lassan ereszkedik le, néma gőggel
Elzárkozó szemhéjad függönye.
Csak haragudj és csak nézz el fölöttem -
Ha te gőgös vagy, én konok vagyok,
Makacs, kitartó s utca embere,
Ki órák hosszat eljár föl-alá
Csukott kapu előtt, ravasz közönnyel,
Mit megugatni nincs oka s joga
És mersze sincs a házörző kutyának.
Csak haragudj, s mutasd, hogy nem vagyok
Számodra senki - ez igaz lehet,
S mégsem igaz, mert íme: mutatod,
S ahogy akarsz tőlem megszabadulni,
Úgy meglepődnél úgy megbántana,
Úgy éreznél ürességet szivedben
S szaladna ki a föld lábad alól,
ha sikerülne, s ha az én szemem
Mást várna, mást keresne száz között
S meglelve, attól fényesedne ki.
Jobb a szemembe nézned, mint szemem
Kerülnöd - úgy talán tekinteted
Leverne lábamról,lehajtanám
Zugó fejem, s alázat fogna el
Az egyenes hő napsütés iránt,
Mely szépségét egyszerre kiteriti,
Hogy amelyik szem állja ragyogását,
Az bírja is. De ez a tüntető
El-nézés, ez a megleckéztető
Elbúvás a közönynek eltökélt
S előparancsolt felhői mögé:
Ez már engedmény, ez alázkodás,
Tanácstalanság és vesztett csata,
Már tőlem függesz, mert csak rajtam áll
Hogy leckéd nevetségben ne maradjon -
Csak elforditsam fejem én is, és
Huzzam elő órám, ásitsak egyet
S nézzem merőn az előttem feszengő
Asszonyságnak liliomtejezett
Lapockáját, számolva pontosan
Minden pihét rajt s miden pörsenést:
Kinek számára leszel akkor királylány,
Találhatatlan és elérhetetlen?!