Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 7. szám · / · IGNOTUS: VÁLTOZATOK SZEMJÁTÉKRA

IGNOTUS: VÁLTOZATOK SZEMJÁTÉKRA
Allegretto

Hány éves vagy? Mit ismersz már? Hogy élsz?
Kit csalsz meg, mikor észreveszel engem?
És mit tennél meg abból, ami most,
Bár csak pajzán és gondolattalan
Karéckodás közt, mégis öntudatlan
Mint erre bizgatód, halkan kigyújtja
Kormos szemed, borostyán homlokod?
Honnan tudod, hogy érzem pillantásod?
S hogy tudhatod, hogy csak játszol velem,
Mikor így játszol - hogy ura maradhatsz
E játékodnak, amivel csak úgy
Próbálgatod rajtam leányhatalmad,
Mint próbálja nevetve kardja élét
Feldobott papírlapon az arab?
Mit tudhatsz rólam puszta hallomásból,
S puszta látásból mit mondok neked?
Mit tudhatod, hogy vagyok-e való
Lapdajátékra - nem vagyok-e más,
Külömb, rosszabb vagy veszedelmesebb,
Mint kiket eddig ismersz? Hogy' tudod,
Hogy nincs, s hogy' nem gondolsz rá, hogy lehet
Hatalmam nékem is? Hogy lehetek
Ángolna, ki villámmal üti meg
Váratlan, hirtelen a kecses ujjat,
Mit szórakozva mártottak felé?
Villámmal, lyány, villámmal, mely megrántva
Vékony kart, gyenge vállat, felszaladhat
Vaj ki tudja: talán a szívbe is?!
Hogy tudhatod, hogy nem fizetsz-e még
Csókkal meg könnyel, űzve s zaklatottan,
Reszketve szerelemtől s félelemtől
nap nap után, melyet kivárni kín
De veszteséggé fájdul, mire elmúlt,
E pár perces nyugodt incselkedésért?
Hogy' tudhatod, hogy nem szövődik-e
Sorsod e helyt, s nem azzal játszol-e
Zúgó zenénél, fény káprázatában
Ötszáz szorongó, nekiöltözött
Mögötted s körülötted figyelő
Ember közül most épp azzal az eggyel,
Kinek neve a te számodra: végzet?
Nem tudhatod, semmit se tudsz, mert lyány vagy
S a lyány semmit se tud, mert mástól tudja,
Amit tud, amit kitud és kikérdez.